Szüts Miklós 1990-től fordult újra a tematikus festészet
felé. Először viszonylag kisméretű (50 x 50-es)
csendéleteket festett, majd növelve a képek méretét,
enteriőrökbe helyezte azokat. 1998-tól kilép a szabadba
s figyelme az exteriőr felé fordul. Ezt példázza
lakótelepi sorozata, majd különféle tűzfalak és
utcaképek megfestése. Jelenleg is ez a téma foglalkoztatja, felhasználva
a jóval korábbi „pasztell-kollázsainak” és
sötét nonfiguratív műveinek tapasztalatait. Rafinált
festőiséggel készíti visszafogott, monotonnak tűnő
tónusú lírai képeit, melyekbe újabban egy-egy
erősebb színfolt beépítésének problémájával
is foglalkozik.
A kiállítás az 1998-cal induló folyamat legújabb
festményeit mutatja be, a Fővárosi Képtár
Templomterében, ahol a romos tégla-architektúra és
a művész fentebb említett rafinált festőiségének
ellentéte izgalmas vizuális élményt ébreszthet
a látogatókban.
Fitz Péter
Tűzfalak, villanypózna, járdaszegély. Oszlopok,
ablakok, korlátok. A lakótelepi utcák, házak ismert
elemei, képei után Szüts most egy időtlenebb, metafizikusabb
városba vezet minket. Párizs, Budapest vagy egy sokadik, talán
nem is létező város?
Emberi alak, városlakó ugyan egy sem (na jó: egy) a képek
mégis valamiféle reményteljes nosztalgiát keltenek.
Nosztalgiát egy város, egy tér után, ahol talán
sosem jártunk, képeik mégis ismerős emlékeket,
érzéseket csalnak elő belőlünk. Mintha a városképek
portrék lennének, megélt vagy csak sejtett élethelyzetek,
érzések vonásaival. Pesszimista vonások mögött
rejtőző, örök érvényű optimizmus
képei.
Dacos, elegáns, szomorú, cinikus, felszabadult, makacs, derűs,
engedékeny és még sokféle habitusú, vérmérsékletű
szürke a vásznakon. Mintha Szüts sosem érne a szürke
tartományainak határához. A Kiscelli templomtérben
látható új képeken most mégis szót
kapnak új színek és új árnyalatok: a barnaszén,
a rozsda, az okker és mindezek sötétebb tónusai. A
korábbi képek finom, lírai szürkéi után
árnyékosabb, borúsabb árnyalatok is feltűnnek.
A festői eszköztár pedig új, felszabadult gesztusokkal
bővült.
A higgadt, ecsetjével józanul bánó festő
képeit ismerők számára, az elmúlt év
itt bemutatott termése meglepetéseket tartogat. Egy kéreg
megrepedt, a felületek megmozdultak, az ecsetvonások, a felületek
játéka a vásznon egy önmagáról valamit
lerázott művész önvallomásai. Akik pedig még
nem ismerik Szüts festményeit, azoknak is jó alkalom, hogy
képei által, egy megfestett, kortalan város színfalai
mögött felismerjék saját életük otthonos
érzéseit, elmerengjenek kívánt vagy elátkozott
életélményeik, ismerős vagy átélt
érzéseik terepasztalának képein.
Erdősi Anikó