Valaki rossz döntést hozott, mulasztást követett el, és így félrevezette Önöket. Ennek a valakinek nyilván nincs felelősségtudata, vagy nem figyel eléggé, kiléte ismeretlen, a felelősségre vonás éppen ezért nem történhet meg. Egyrészt azért sem, mert többek szerint mulasztásának nincs tétje (hiszen csak egy kiállítás adatairól van szó), másrészt azért, mert úgy tűnik, ebben az országban a félreinformálás vagy az információ visszatartása még nem bűntett.
Ha a tévedés, a rossz döntés emberáldozatot követel, akkor talán elvárható, hogy az, aki rossz döntést hozott, vállalja a felelősséget. De mivel a felelősség fogalma a közbeszédben csak a másokra mutogatás formájában van jelen, így gyakran úgy tűnik, még azoknak sem kell felelniük tetteikért, akik döntéseikkel közvetetten életeket oltanak ki, egy közösség életterét pusztítják el, és egy egész országot érintő traumát okoznak.
Ha a kiállításomnak Kelengye lenne a címe, a Devecser és Kolontár falvakban szörnyethalt embereknek és a traumát elszenvedett túlélőknek állítanék emléket. Ha mégis Elkendőzés címmel nyílna meg ez a kiállítás, akkor mindazokra gondolnék, akik vallási, etnikai, nemzeti, nemi és egyéb ideológiai megfontolásból elkövetett bűntettek áldozataiként semmisültek meg vagy szenvedtek kárt.
Így, hogy a kiállítás címe Leleplezés, a személyes felelősség emlékművét készítem el. A néhai zsinagóga padlóját száz fehér lepedővel borítom be, amelyek teljesen elfedik azt. Az eddig féltve őrzött vásznakat a néző akaratlanul is bepiszkítja. Ez a száz lepedő az én kelengyém, amivel letakarom, elkendőzöm, elfedem a kiállítótér valódi járófelületét. Ezzel az aktussal kijelölök egy tiszta területet, amelynek fehérsége itt és most egy viszonyítási pont
Baglyas Erika