Ez egy technika, egy módszer, mondhatnánk, ami lényegtelen a végeredmény tekintetében. A „rács” azonban az első pillanatban nem a mű tárgyához tartozó motívumból egy egész sorozaton keresztülvonuló, meghatározó elemmé vált, amely a puszta formán túl sokértelmű filozófiai tartalommal telítődött. Magyarázatra nem szorul a rácsok jelentése, amelyek szaporodása egyre inkább meghatározza mindennapi létünket – kívül-belül lenni a rácsokon, alkalmazni a rácsokat, védelmi vonal, vagy fogva tart.
Somody számára az évek folyamán sohasem volt elhanyagolható momentum az absztrakció, hanem egy művészi, emberi magatartás kifejezője, és a művészetben zajló egyre felfoghatatlanabb hatalmi átrendeződésektől való elhatárolódást, a művészet belső problémáiban való elmerülést is jelentette.
Az absztrakt művészet azonban sok esetben kimerülni látszott, erőteljes átalakulása a technikai bravúrok irányába terelődött, amitől Somody távolságtartását azzal fejezte ki, hogy festményei egyszerre ábrázolnak absztrakt és felismerhető tárgyakat – s egyre határozottabban szubjektívvé tette a képeken megjelenő tematikát, a művészetnek a személyiséget tükröző jellegére helyezte a hangsúlyt.
Munkáival egyenesen az absztrakt művész felelősségét kívánja megfogalmazni, s azt, hogy egyszerű, banális tárgyak miként lépnek a „magasztos témák” helyébe. S ha anakronisztikusnak is tűnhet ez a gondolat – hogy a minket körülvevő szubjektív világunk is hogyan képes kozmikus távlatokba mutatni, bolygón kívüli mintázatokat felidézni, s nem utolsósorban ezekkel a gesztusokkal közvetíti, hogy a művészet feladata az aktivizálás –, az elgondolkodtatás kérdésfeltevésre, nyitott interperszonális kommunikációra hívás.
Muladi Brigitta