Először Jaschik Álmos rajziskolájába járt, majd a gimnázium elvégzése után, 1952-ben bekerült a Képzőművészeti Főiskolára Bán Béla osztályába. Mesterének 1954-ben felmondták munkaviszonyát, s rövid közjáték után tanítványai többségét – köztük Majort is – eltávolították a főiskoláról. Ezután az Orion gyárban dolgozott, ahol portrékat készített munkásnőkről és tanulmányrajzok sokasága született a munkásélet látványelemeiből. Itt szerzett élményei még évek múltán is megjelennek grafikai lapjain, természetesen a Majorra oly jellemző groteszk szemlélettel megidézve. Végül Koffán Károly segítette vissza a főiskolára 1956-ban, s itteni tanulmányait 1959-ben fejezte be.
Érdeklődését elsősorban a különféle grafikai technikák elsajátítása, és együttes alkalmazása köti le. A hagyományos nyomatkészítési módok és a kikísérletezett új felületkezelő eljárások változatos faktúrájú lapokat eredményeznek, melyeken nyoma sincs az elvárt emelkedett témáknak, közönséges mindennapi dolgokról beszélnek, végtelen pesszimizmussal, szarkasztikus szemlélettel. Major egyetlen menedéke a gondos kivitelezés, a „szép” grafikai mű létrehozása. Munkáival több nemzetközi grafikai díjat érdemelt ki. Bár alkata befelé forduló, magába zárkózó, mégis részt vesz kortársai, az úgynevezett „Iparterv nemzedék” megmozdulásain és kiállításain, sőt mindig a tragikust megragadó, de annak ironikus és groteszk feldolgozását adó műveivel a magyarországi neoavantgard mozgalom egyik megkerülhetetlen figurája lett.
Az 1960-as évek közepén talál rá a koincidencia problémájára, s ettől kezdve legtöbb képének ez lesz „ábrázolási – tartalmi motivációja és végkifejlete” (Körner Éva). E műveinek abszurditása abból fakad, hogy a klasszikus távlati szabályok szerint készített ábrázolásokban olyan térbeli együttállások következhetnek be, amelyek a vizuális feldolgozás során a dolgok komoly félreértelmezéséhez vezetnek.
Kiállításunkon elsősorban az erre a problémára koncentráló műveit mutatjuk be, némelyeken figurák, másokon téridomok értelmezik azt. Külön kiemeltünk egy sorozatot, mely egy ritka – hisz műveinek nagy részét megsemmisítette – hatvanas években készült rajz többszöri újrafeldolgozását tartalmazza. Természetesen nem maradhatnak el a Major Jánost szüntelenül foglalkoztató, s bizonyos értelemben a „koncept” művekkel rokonítható, sakkfeladványok sem.