A kiállítás két sorozatból áll, a Leplekből és a Maszkokból. Mindkét témának van előzménye korábbi munkáimban.
A Leplek előzménye a Drapéria-sorozat (1999-), melyben az érdekelt, hogyan értelmezhetőek a drapériák redői az anyagon egy sajátos vizuális rendszerként. A Lepel sorozat (2013-) kiindulása egy pár centis vázlat volt egy drapériáról. A rajzot körbevágtam és különböző hátterek előtt próbálgattam, ettől megváltozott a jelentése és a tromp l’oeil -hatás kezdett el foglalkoztatni. A Leplek minden darabjának megvan a saját története, mely az eredeti modell anyagához és a szituációhoz kapcsolódik.
A Maszkok előzménye pedig a Fejek sorozat (2001-). Egy fej geometrikus megjelenítése izgatott, ezen belül hogy az általam meghatározott szabályokon belül miként lehet karakterbeli finomságokra utalni. A Maszkok (2018-) a pop-up könyvek hajtogatási elvén alapszanak, a képi két dimenzió három dimenzióba való kiterjesztésének kísérletei.
A Mező egy jelenség érzékelhető területe vagy cselekvés színtere. Számomra egy mezőn való – konkrét vagy átvitt értelmű – létezés, épp azt az intimitást fejezi ki, mint a Leplek és Maszkok. A mezőre való lépés a játékban egy visszavonhatatlan döntés, ami feloldást jelent a dilemma feszült állapotából.
Haász Katalin