Mi Vida – Menny és pokol

Az élet és a művészi kifejezés mindig is szerves kapcsolatban álltak egymással. A különböző korok műalkotásai a művészek aktuális élettapasztalatait és gondolatait sűrítik és transzformálják, új életet és formát adva azoknak. Ez a jellegzetessége a művészetnek kulcs megértéséhez is: annak, amit látunk, igen erős köze van ahhoz, ahogyan élünk.

A Mi Vida című kiállításon olyan alkotások láthatók, amelyek az élet és a művészet fent említett viszonyát hangsúlyozzák különböző nézőpontokból és megközelítésekkel. A leoni MUSAC-gyujteményből származó munkák két felfogást állítanak szembe, a mindennapi élet érzéki és szellemi vonatkozásait, olyan meghatározó tényezők társaságában, mint azok a földrajzi, történeti és politikai körülmények, amelyeknek köszönhetően konfliktusok és egzisztenciális problémák kerülnek az élet központjába.

A világot két szélsőség jellemzi. Az egyik az, amikor anyagi helyzete lehetővé teszi az egyénnek, hogy karrierben gondolkozzon, mert a jobb jövőbe érdemes befektetni; a másik véglet esetén a jelen az egyetlen viszonyítási alap, és minden más tényező lényegtelen vagy kontrollálhatatlan. E két ellentétes állapot gyakran jelentkezik a bolygó egyazon pontján, mivel meglétük nem földrajzi helyzetüknek köszönhető, hanem éppenséggel ezek határozzák meg az emberi lét horizontját.

A képzőművészet fontos szerepet játszik a világ megértésére irányuló kísérleteinkben, amennyiben olyan példákat válogat és mutat be, amelyek empátiára késztetnek, és segítenek meglátnunk életünk rétegeit és motivációit. Az ember kíváncsi lény, és többre van szüksége a dolgok lényegének megértéséhez, mint a hírek vagy a tömegmédiumok műsorai; a művészet olyan eszköz, amely segít a világot mentálisan megtapasztalni. A Mi Vida a művészet és az élet kapcsolatát vizsgálja, abban a reményben, hogy egy ilyen kérdésfelvetés figyelemfelkeltő lesz, és segít a közönségnek megérteni a kortárs képzőművészet stratégiáit, illetve e kiállítás révén közelebb juthatunk a minket körbevevő világ megértéséhez.

A kiállítás sokféle elemből álló, hibrid kompozíció. Mivel hiszünk benne, hogy az említett „szélsőségek” nem elszigetelt pólusok, olyan utazásra invitáljuk a nézőt, amelynek során a különbségek a párhuzamokkal és ellentmondásokkal együtt válnak láthatóvá. A kiállításba bevezető termeket ennek megfelelően olyan pozitív aurájú üzenetek jellemzik, mint Pipilotti Rist paradoxonja egy új Paradicsomról, Kimsooja nyugodt hangulatú installációja és Tabaimo tetovált tájképei. Ugyanebben a szekcióban Benczúr Emese arra bátorítja a látogatót, hogy világosítsa meg elméjét, mielőtt megtekinti Jesper Just érzéseket tárgyiasító, felkavaró munkáját, Candice Breitz Anya című művét vagy Alicia Framis szociális projektjét.

A kiállítás további részeiben a kijelentések már inkább többértelműek, mint ahogy a fájdalom és az öröm a mindennapi élet során is párbeszédben áll. Ebben az élő tájban Ángel Marcos vagy Massimo Vitali hedonizmusa Zhan Huan műveinek politikájával vagy Carmela García fiktív női világával ütközik. A szerelem, a barátság és a család felemás, összetett módokon értelmeződik Enrique Marty, Tracey Moffatt, MP & MP Rosado, Muntean / Rosenblum és Ryan McGinley munkáiban. A nosztalgia is megjelenik Carles Congost és Wolfgang Tillmans műveiben, akik a tapasztalatra és az idő hatására reflektálnak.

Az ezt követő teremben a látogató az emberi rögeszmék bizarr és abszurd világán elmélkedhet Marcel Dzama, Fernado Renes és Álvaro Oyarzun segítségével, akik annak brutális vonatkozásait éppúgy kiemelik, mint a mulatságosat. A változatos médiumokat és tartalmakat felvonultató terem átmenet a Mi Vida másik véglete, az elülső termek ellenpólusa, az emberi létről szóló igen kritikus kijelentések felé. Itt találhatóak Joana Vasconcelos, Abigail Lazkoz, Shirin Neshat és Marina Abramovic erőszakkal, illetve a nők jogaiért folytatott harccal foglalkozó munkái. Az apszisba került Thomas Hirschhorn ENSZ miniatúra című műve, a háború brutalitását feldolgozó további munkák társaságában.

Itt látható Simeón Saíz Ruiz Koszovóról szóló médiafestménye, Ángel de la Rubiának a balkáni háború során készült fényképei és Luc Delahaye képei Irakból. A múlt és a jelen különféle politikai és szociális helyzetei jelennek meg Fernando Sánchez Castillo, Zwelethu Mthethwa és Cristina García Rodero művein.

A kiállítás ezen vége nemcsak az emberi lét agresszív és brutális vonzatainak átgondolására kínál alkalmat, hanem a remény átélésére is, a segítség és barátság befogadására, hála a művészek morális álláspontjának és magatartásának. A sokféle nézőpont és megközelítés végül egy egészet ad ki. A kiállítás összességében olyasmit kommunikál, ami felülemelkedik az egyes művek által megjelenített konkrét tényeken: annak az üzenetét, hogy az emberiség morális értékei állandóak.

A Mi Vida koncepciója ily módon nem csak válogatást közvetít egy gyűjteményből, vagy egyedi alkotásokat mutat be, hanem egyben javaslat, felhívás a valóságtudat erősítésére a művészi diskurzuson keresztül, annak érdekében, hogy jobban tudatában legyünk annak, milyen világban élünk, milyen a jelenünk, és hogyan viszonyulunk ahhoz.

A kiállítást a galéria egyéb tereiben elhelyezett négy mű teszi teljessé: a 100 obras de arte imposible című munka a könyvesboltban, Julian Opie műve, amely a kávézóba vezető egyik folyosón válik ideiglenesen jellé, illetve Jon Mikel Euba és Motohiko Odani egy-egy alkotása a kávézóban.

A kiállítás részét képezi a Menü Pont galériában a MUSAC videógyűjteményébol látható válogatás. A kiállítás témájához kapcsolódó filmeket hetente váltakozva lehet megtekinteni. páratlan heteken a „menny”, páros heteken pedig a „pokol” témakörben.