„Minden folyik” – tanította az epheszoszi bölcs, Hérakleitosz, a mindenséget átható őselemre, a vízre gondolva. „Minden sár” – válaszolta erre a magyar kortárs képzőművészet enfant terrible-je, Pap Gábor, a mindent átható lótrágyára gondolva, ami sárral összekeverve archaikus purhabként tapasztotta össze a vályogházak repedéseit faluhelyt.
Pap a Körös-parti Öcsödön lakik, a nagyanyjától örökölt parasztházban, pár sarokra József Attila gyermekkorának nyomorúságos színhelyétől. Az általa képviselt, brutálisan őszinte, egyéni hangú képzőművészet a háztáji trashből táplálkozik, egyedül Tóth Menyhért parasztexpresszionizmusához vagy Bukta Imre agro artjához lehet csak mérni. Pap kezei között az alföldi ugar reménytelen sara termékenyre fordul.
Új kiállításán életrajzi flashbackekből és vizuális töredékekből felépülő nyers festészete még monumentálisabbra növekszik, és bad paintinghez méltó szobrokat kap társul. Út a mocsokból a felhők közé, majd vissza a porba. Mert: minden sár.
Rieder Gábor