Mindenjó

A Mindenjó című kiállítás már címében is zavarba ejtő fesztelenséget hordoz, amelyben a művészek minden póz nélkül könnyed kritikát közölnek a közhangulattal szemben.

Fischer Judit és Navratil Judit két eltérő művészi attitűddel szemléli és fejezi ki a maga körül érzékelt világot, de abban hasonlóak, hogy a felszabadult alkotás és a néző passzivitásának legyőzése a céljuk. Mindketten ledöntik a határokat a realitás és a művészet között, az esztétikát egyedien értelmezik, művészetük közelít a valósághoz, abból származik.

Navratil Judit alkotásai ugyan formailag a szürrealitás felé mutatnak, és nagyon emlékeztetnek arra a világra, amelyet a gyerekek életük első szakaszában tapasztalnak meg, és ez a mesék birodalma. Törekszik arra, hogy ebben a világban maradjunk, és innen nézve, szimbolikus alakokon keresztül, ne egyenesben tegyük meg észrevételeinket.

Az ő észrevételei meglehetősen kritikusak és ironikusak, de az éles kritika ebben a mesés burokban tálalva nem fáj, mégis nagyon komolyan veendő. Több sorozatának részeit láthatjuk most egymás mellett, pl. korábbi műveit, a Jógagyár fázisait, amelyek mindennapi tevékenységeinket ábrázolják, valóban felülnézetből, sok humorral, iróniával; és a legutóbbi munkáit, a Gyári munkást, a Könnytolvajt, a Jó dolgokat, s mindezeket ezúttal egy térinstalláció fogja össze.

Fischer Judit banális mindennapi tárgyainkat emeli a művészet tárgyává, hasonlóan a pop art művészeihez, akik azonban nagy műgonddal tették ezt, megtévesztésig hasonló tárgyakat alkotva, festve meg hiperrealista stílusban. Fischer Judit duplán kritizál, a tárgyak mellett ezt a végletekig feszített történeti kifejezési módot is banalizálja.

Akvarelljei a művész lehető legegyszerűbb hétköznapi apróságait ábrázolja: az ócskapiacokon, trafikokban a lehető legabszurdabb dolgokat gyűjti, és ezt a kollekciót teszi melléjük.

A nézőnek így könnyű dolga van, de csak látszólag. Ezek a művek ugyan könnyen felismerhető, színes képecskék, vidám installációk, de mögöttük súlyos művészetkritika is megbújhat. Erre irányuló motívumokat ugyan ezen a kiállításon nehezen találunk, ám ha a SZAF (Szájjal és Aggyal Festők) munkásságára tekintünk, amelynek Fischer Judit is tagja, ez világossá válik.

Fischer és Navratil közös kiállításán bizarr méretű ételeket felvonultató makrobüfé, majdnem titkos egyszemélyes minidiszkó és egyéb meglepetések is várják a látogatókat. A két művész kreatívan, kritikusan értelmezi újra az általuk megidézett stílust, az ötvenes évek pop artját.

Muladi Brigitta