Az először a pozsonyi SODA galériában bemutatott és most a Knoll Galéria Budapestben látható kiállítás a művész szűkebb és tágabb családi köréből három egyéni történetet mutat be, mindhármukat személyes leltárukból származó bútorok és hozzárendelt archív fotók reprezentálják. A 20. század különböző fázisaiban készült asztalok egyaránt tanúi tulajdonosaik sorsának, kitűzött és elért céljainak, valamint a politikai közeg változásainak.
A művész személyes és egyetemes narratívákra vonatkozó különleges tárgyválasztása felidézheti Arjun Appadurai A tárgy maga (The Thing Itself, 2006) c. vonatkozó írását, s benne az elképzelést, hogy a személyek és a tárgyak nem radikálisan különböző kategóriák, hiszen egyaránt társadalmi viszonyaikba és szerepükbe beágyazottak. S olykor egymásba nyúló kategóriák, amikor személyeket vagy csoportokat kizárnak az uralkodó jogrendszerből, vagy tárgyakat önmagukon túlmutató értékkel ruháznak fel. A globális összeköttetések adta lehetőségek és egyenlőtlenségek világában, emberek ezrei szembesülnek nap mint nap a kérdéssel, hogy mit vigyenek magukkal s mit hagynak hátra.
Németh munkásságában a tárgyak új funkciót nyernek, átlényegülnek a művészet adta állandóság illúziójában – egy ideig legalábbis. A „Mindent becsomagolni…” kiállítás címadó darabja egy jómódú gazdacsalád környezetét idéző asztal, amely a második világháború árnyékát viselő csehszlovák területről származik. A megerősített határvonalak és hatalmi struktúrák limbójában, a Csehszlovák Köztársaság a nemzetállamiság útjára lépve kollektív bűnössé nyilvánítással megfosztotta a területen élő magyar származású családokat állampolgári joguktól. Deportáció, ingatlanelkobzás és munkatábor sújtotta számos család sorsát, amely ellen az asztal mélyéről búgó erőteljes zörej egy elfojtott tiltakozást vagy mélyen dobbanó szív hangját hallatja.
A bal oldalon található kiállítótérben egy egyszerűbb csehszlovák dizájn fogadja a látogatót. Lassú ütemben rezdül a fényes asztallap, amit tapétaként ölel át a háztartásban talált aprólékos számítások, könyvelési adatok végtelen sora. A 17 567 2 850 5 (2016) című munka egy számszerűsített élet portréja. A tárgy tulajdonosa a második világháború után menekült szlovák területről Budapestre, ahol a szocializmus szűk lehetőségei és a gazdaságosságba vetett hit határozták meg életét.
A kiállítás központi darabja a művész saját apjának életébe nyújt bepillantást két különböző korszakban. A Flora Bratislaván készült fekete-fehér fénykép Németh Jenőt karrierjének csúcsán ábrázolja, amint a Csehszlovák Kommunista Párt vezető képviselőjeként megnyitja az 1971-ben megrendezett virágkiállítást. A fénykép akár egy vanitas, a múlandóság jelképe, egy irracionális korban abszurd viráglufik díszítik az azóta lebontott Park kultúry a oddychu (Kultúra és kikapcsolódás parkja) csarnokát. A halandóság és fordulatosság jellemzi Németh Jenő hagyatékából származó Tárgyalóasztal, 1991 (2014) mozgását is, amely a látogató közeledésére lép működésbe.
A művész által megbabonázott asztalok, az eredeti tárgyak mintegy „Javított Kiadás”-ai, a történelem gépezetének alárendelt mikronarratívák kifejezői. Hétköznapi tárgyakból és emlékekből lett műalkotások, amelyek a saját szerepünkkel szembesítenek: elszenvedői vagy alakítói legyünk a jelen kihívásoknak?