Mulasics László kiállítása

Mulasics László (1954 2001) a festőiség új hullámának éveiben, a 80-as évek közepéig széles, nagy ecsetvonásokkal komponált, színes képeket festett, majd egyre inkább eltávolodott a figurális festészettől. Geometrikus alapszerkezetű, visszafogott színvilágú képeket kezdett készíteni, amelyekhez a viasz segítségével gyönyörű faktúrákat, felületeket alakított ki. Művei az egyiptomi és más ősi kultúrák formakincsének ismeretéről tanúskodnak; – kiindulópontként gyakran átvéve motívumokat, szakrális épületek alaprajzait, rituális tárgyak, műszaki rajzok, szerszámok formáit, archeológiai leletek alakzatait.
Az anyag érzéki tulajdonságai, a felület adottságai, a felszín gazdagsága elsődleges jelentőségű Mulasics művészetében. Munkáinak faktúrája viasz, ólom, papír, fotó, vagy nyomat segítségével emelődik ki, miközben a felület átlényegül: egy gondolati, képzeleti rekonstrukció kiindulópontjává válik. A felszín rejtelmes, meglepetésekkel teli szépsége elkápráztatja a! szemet, elmerülnek az egzakt formák, meghatározhatatlanná válnak a színek és az anyagok, elmosódnak a kompozíció tengelyei. A felület teret nyit az érzelmi beleélésnek, a hangulatoknak, a szem kalandozásainak, – a rétegek szépsége időtlenséget sugall, melegséget áraszt. Elmélyülésről tanúskodó technikája (enkausztika) mellett redukált formahasználata teszi meditatívvá munkásságát. Formaépítő tevékenységével olyan látvány kialakításáért munkálkodik, amely a színek, vonalak, ecsetvonások pontosan mérlegelt, harmonikus arányaiból születik meg a képi logika diktálta rendtől vezettetve. A természettudományos jelenségek formai szempontból válnak érdeklődése középpontjává, azt kutatva, hogy az organikus természet növényi motívumai hogyan hozhatók összhangba a technika világával. Művei bár nonfiguratívak, mégis kontemplatív nyugalom árad belőlük.