A nagyszabású jubileumi kiállítás az 1926-ban alapított szentendrei Régi Művésztelep százéves történetét tekinti át nemcsak a jól ismert, emblematikus, hanem ritkábban látott vagy nemrégiben felbukkant mű- alkotásokkal. Olyan művészek kötődtek ide, csak néhány nevet említve, mint Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kondor Béla, Korniss Dezső, Miháltz Pál, a nemrégiben elhunyt Aknay János, a maiak közül Baksai József, Bereznai Péter, Buhály József, Martin Henrik, Szakács Imre, akiknek életművében fontos szerep jutott ennek a környezetnek. A mostani alkalom egészen kivételesnek számít elsősorban a centenárium, illetve a tágas kiállítóterek, a MűvészetMalom három épületszárnya miatt. Így egy helyen, együtt nyílik lehetőség arra, hogy közel száz művész, az alapítók, sőt néhány, általuk példaképnek tekintett mester – Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réti István – alkotásától kezdve egészen a ma is a telepen alkotók munkásságáig át- tekintsük a művésztelep történetének fontosabb periódusait.
A száz év áttekintéséhez néhány fontosabb szempontot és eseményt kellett választanunk. Így tanulságos elhelyezni a szentendrei művésztelepet a többi hazai és külföldi művésztelep történetében vagy szűkebb keresztmetszetben, a szentendrei művészeti életben, de önmagában is vizsgálni, hogy milyen dinamikával működött az elmúlt száz év alatt, hiszen voltak virágzó és csendesebb korszakai. Hasonlóképpen érdemes kitérni arra, miképpen változott meg a művésztelep tagsága, hogyan színesítették mindennapjait azok a művészek, akik csak alkalmanként jelentek meg itt, milyen volt a telep kapcsolati hálója, és milyen állomásokon keresztül vált a művésztelep a városi élet részévé.
De talán legérdekesebb a művészek által kedvelt tematika, a kert, amely lehetett a telep lenyűgöző, ősfás parkja vagy Szentendre rejtettebb, szűkebb, zártabb része, de maga a város is, melyet leggyakrabban széles horizontú természeti környezetbe illesztettek. Minden korszerűtlenségük ellenére szerették az egykori tüdőszanatórium épületeit, amelyekbe a nyolc telepalapító – Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos, Rozgonyi László – beköltözött. Ezek idővel eltűntek, új épületeket emeltek helyükbe, de a kert megmaradt, és annak hangulata, különös varázsa ma is beszüremkedik a műtermek falai közé. Sokféle művészeti törekvést képviselő alkotó dolgozik ma is egymás mellett, de a művésztelep múltja, az egykori művészek öröksége erős, mindenki számára megkerülhetetlen hagyományt teremtett. Az elmúlt évszázad során a művésztelep nemcsak a szentendrei művészet folytonosságát képviselte, hanem a hazai művészettörténet szerves részévé is vált.