Balázs Árpád és Dénes Andrea több mint egy évtizede épülő és gyarapodó magángyűjteményének karaktere és belső összefüggései leginkább a posztkonceptuális és neoavantgárd művészet reflexiói mentén körvonalazhatók. A mintegy 350 műtárgyat számláló gyűjtemény egyes szegmensei pillanatképet adhatnak a rendszerváltás és a hidegháború kulturális és politikai öröksége mentén zajló társadalmi átalakulásokról, a művészet és a művészlét önreflektív és egzisztenciális kérdéseiről, de több, nagy volumenű alkotás járja körül a természet világvégi krízisét és a kollapszizmus disztópiáit is. A kollektív történelmi, politikai és kulturális örökségekre irányuló reflexiók mellett a gyűjtemény egy másik jelentős részét képezi a geometriához és matematikához köthető absztrakt gondolatiság lepárlását visszhangzó alkotások csoportja is.
A gyűjteményben található jelentős középgenerációs és fiatal művészek munkái a geometrikus absztrakció és a konceptuális festészet hagyományai mellett olyan korszakos intézmények szellemiségét és mozgalmi lendületét is visszhangozzák, mint a 20. század művészetét alapjaiban meghatározó Bauhaus. A társadalmi, politikai tények és összefüggések absztrahálásának egy harmadik jelentős csoportját pedig a közép-kelet-európai modernitás esztétikájának örökségére fókuszáló, építészettel és urbanisztikával összefüggésbe hozható objektek és kísérleti fotográfiák jelentik. Az egyes alkotók szubjektív és objektív hivatkozásaik mentén nem csupán jövőhöz kapcsolódó történeteket vizionálnak, hanem a történelmi és közéleti kérdésekre reflektáló művek és projektek révén a társadalmi ügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás és állásfoglalás lehetőségét is megragadják.
Csákány István a kiállítás címét is adó betonplasztikája Örökségünk (Our Heritage) címmel a 20. századi képzőművészet egyik emblematikus művére, Bruce Nauman amerikai művész 1996-ban bemutatott Hand Circle című függesztett körplasztikájára tett reflexió. A kompozíciós séma átvételén túl Csákány az eredeti mű üzenetét is továbbgondolta és a megkövült kézfejeket egy halotti koszorú alkotórészeivé tette, ezzel is utalva a művész(et) után hátramaradó „hagyaték” társadalmi jelentőségére. A művész(et) és a kollektív örökség arctalansága között félúton pedig fontos mérföldkövet jelent a műgyűjtő és gyűjteménye, amely nem csak a szubjektív mindennapok részeként és a megértés zálogaként, hanem a társadalom és a művészet történetének jelentős látleleteként marad örökül az utókor számára. A Balázs-Dénes Gyűjtemény anyagából a technikai és műfaji megkötések nélkül kiválasztott darabok betekintést engednek a gyűjtők által formált „örökségbe”, amelyen keresztül ízelítőt kaphatunk a hazánkban és a régióban élő és alkotó kortársakat foglalkoztató társadalmi, történeti és művészettörténeti reflexiók „örökségéből”.