A Párhuzamok egy installáció, amely olyan ideiglenesen összekapcsolt képi és hangi elemekből áll, amelyek egymással kölcsönhatásban generálják a mű audiovizuális szerkezetét. A szétszórt, lassú mozgásokon keresztül a formák egymáson áthaladva különböző hangi eseményeket generálnak a tér különböző pontjain.
A kompozíciók az állóképek és a mozgóképek között egyensúlyoznak, amelyek fokozatosan ideiglenes autonóm zónákká alakulnak. Az algoritmikus folyamatok elhagyják az individuális döntési szándékokat a koreográfiából, ezáltal a rendszer magára hagyva, elosztott hálózatként működik, mindenféle külső beavatkozás nélkül.
A cél a figyelem elmozdítása a hagyományos ritmus szerkezetekről és zenei struktúrákról más hangminőségek felé, mint a feszültség, a sűrűség, oldás és kötés megjelenése a lassan változó hangi környezetben. A képi struktúra egymást metsző, részben véletlenszerűen elhelyezett egyenes vonalakra épül, amelyek előre meghatározott irányokba fordulnak.
A generált vonalszegmensek közötti területeket egy tesszellációs folyamat bontja kisebb egységekre, a köztük húzódó távolságok alapján. Ezek a dekompozíciós formák a vonalszegmensek szabályos elrendezését ellenpontozzák, ugyanakkor vizuálisan szemléltetik a geometriai struktúrák mögötti mozgásokból adódó hangi eseményeket.
A Párhuzamok egy folyamatban lévő művészeti kutatás aktuális állomása, amely a vonalak, mint jelölési rendszerek használatát vizsgálja különböző szociokulturális kontextusokban.