Párhuzamos vágás

A filmtörténetben és a filmnyelvi elemek kidolgozásában az első úttörő jelentőségű rendező, az amerikai David Work Griffith volt. Legnagyobb szakmai újítása a párhuzamos vágás és jelenetek alkalmazása és bevezetése. Czene Márta kiállításának címét ez a több információ egyidejű közlésére alkalmas, ma egyre népszerűbb filmtörténeti technika adta.

A fiatal művész az Inda Galéria kiállításán egy merőben új oldaláról mutatkozik be. Az eddig konceptuális festőként ismert művésznek most a fotóit és a videóműveit is láthatjuk. Az egyik interaktív munkájának alapja egy régi festménye, egy firenzei városkép, amely a számítógépes egér mozgatásával megelevenedik. A festményre „zoomolva” az utcákon, a balkonokon, a templom oszlopai között játékfilmekből származó jelenetek képei és hangjai tunnek elő.

A másik multimédiás műve ma is álló budapesti épületek régi fotóit gyűjti egybe egy albumban, amit a telefonos program használói saját készülékükkel elkattintott, az épületek mai állapotáról szóló fotókkal bővíthetnek.

Az új médiumok használata mellett önreflektív festménysorozatát is folytatja, amelyek eddigi gyakorlatának megfelelően képregényszerűen összeállított tablókként jelennek meg.

Festményeihez legközelebb áll az a fotósorozata, amely a mai testkép kritikájaként naturálisan ábrázolt női test- és arcrészletek sérüléseit és hibáit emeli ki. Így a test nem, mint a fogyasztói kultúra vonzó objektje, hanem a pózmentes, természetes női személyiség hordozója.