A világról alkotott képünk igen sarkalatos kérdése az igazság. A szemünk igen fontos bizonyítékot jelent mindannyiunk számára akkor, ha egy dolog létezéséről szeretnénk meggyőződni. Amióta fotográfia létezik, a fénykép a szemünk elé kerülő látvány rögzítőjévé is vált, így nem véletlen, hogy a sajtóban és egyéb publikációkban közölt kép a szöveg igazságának bizonyítójaként van jelen.
A kép segítségével ismerünk meg számtalan jelenséget és helyszínt, tájakat, városokat és eseményeket egyaránt. Ezek létezéséről a fénykép győz meg bennünket, de az igazság kérdése sokszor bizonytalanná válik, mint mondjuk abban az egyszerű esetben ha egy képen ábrázolt üdülőhelyet hasonlítunk össze a valóságossal. A dokumentumként megjelenő képek sokszor a manipuláció, a véleményformálás eszközévé válnak.
Ez egy ellentmondás a fényképezőgép által készített „valóságlenyomat” és az azt felhasználó között, legyen az a sajtó, az internet, vagy bármilyen más megjelenés. Az igazságnak ezt a bizonytalanságát több művész igyekszik körüljárni mind Magyarországon, mind a nemzetközi művészeti életben. Ennek igen sok lehetősége van, talán a legérdekesebb az, amikor maga a fénykép válik olyan megjelenésűvé, ami elbizonytalanítja a nézőt.
Hazánkban jelenleg három olyan fényképészettel foglalkozó alkotó van, akit ezen a területen hasonló irányban keresi a leírt ellentmondás kifejezését. Mindhárman, Illés Barna, Szabó Dezső és Szigeti András általuk készített makettek fényképezésével foglalkoznak. A valóság ismert képeiről gondolkoznak elemző módon, olyan típusokat keresve, amik alkalmasak arra, hogy a nézőt elgondolkodtassák azok jelentésén és tartalmán.
A makett e szempontból azért érdekes, mert élethűségével az általunk már akár látott viszonyokat közvetít úgy, hogy a valósághoz semmi köze nincs. Az erről készült felvétel bizonytalanságát épp a nagyítások kissé szemcsés karaktere jelenteni, mert így a részletekben a körvonalak épp annyira oldódnak fel, hogy bizonytalanná tegyék a kép eredetét.
A bemutató érdekességét az jelenti, hogy a három művész munkásságában ez az első alkalom, hogy kiállítás formájában együttesen, egymást erősítve mutassák be álláspontjukat és módszereiket. A „Plain-air” zömében új munkákat sorakoztat fel, ami miatt nem egy összefoglaló jellegű, hanem inkább tematikus tárlatot láthatunk.