Szűcs 1997-ben festette az első plankinges képét, melyen történetesen ő maga fekszik két fotel között egy kifeszített pozícióban. A 2000-es években periódikusan festett egy-egy, a témába utólag pontosan beilleszthető képet, majd 2011-ben az interneten is találkozott ezzel a világjelenséggel. Az akkor már plankingnek nevezett akciót jelen pillanatban világszerte milliók űzik.
A plankingelő ember szélsőségesen exhibicionista magatartásával ejti zavarba a nézőt. Az arccal jobbára lefele forduló, kezeit merev testéhez szorító alak a mozdulatlanságával és elszigeteltségével provokálja a közönségét. Dadaista gesztussal minden értelmezési kísérletet elutasít, társadalmi kívülállását manifesztálva passzív ellenállásba menekül.
Kivonulása a környezetbe való beolvadással, áttetszővé válással, egyfajta mimikri segítségével történik. Ennek a koncentrált semmittevésnek a során a nézőben megfogalmazni vágyott jelentés a nem-jelentés felé tolódik el. Értelem és cél nélküli játék ez, ok és következmény nélkül.
Szűcs pályája kezdete óta kutatja kapcsolatunkat a minket körülvevő vizuális képáradattal, és festményein képes pontos látleletet adni az adott kor világáról. Legújabb művei a planking jelenségén keresztül vizsgálják a „reprezentáció és illúzió”, valamint a „jelentés és nem-jelentés” izgalmas témaköreit. Ezeket a festményeket nézve éppúgy felvetődnek belső motivációink, mint a mélyen megbújó ösztönös kívülállásunk, vagy akár a végső egyedüllét szűnni nem akaró elutasítása.
A festmények mellett egy szobor is helyet kap a kiállításon. Az alumíniumból készült, kanapén fekvő női figura a kiállítótérben plankingel, körülötte a sorozat legizgalmasabb festményei lógnak a falakon, s teremtetek sajátos hangulatot a galéria termeiben.