Szépfalvi az utóbbi változat szerint viszonyul ehhez a kérdéshez, még ha nem is konkrét, megtörtént eseményeket visz vászonra.
A témát aszerint választja, hogy mennyire tudja beleélni magát egy-egy szituációba, eseménybe, pillanatba. Az átélhetőség és a személyes tapasztalat nagyon erősen benne van képeiben.
Úgy dolgozik, mint egy dramaturg, akinek van egy konkrét nyersanyaga, és ehhez kreatívan viszonyul. A valóságos elemeket fikcióval keveri, és ettől lesznek annyira filmszerűek a jelenetei. Központi témája most is a nő, a nőiséggel kapcsolatos kérdéseket, kételyeket járja körbe.