A kiállítás két fotókollázsból és egy hanginstallációból áll. A fotókollázsok részben stancolt, részben illesztett elemekből, mondattöredékekből és egyéb absztrakt és geometrikus formákból állnak össze, miközben az alapot elsősorban a művész saját kézfejét ábrázoló és enteriőrökről készített fotók adják.
A V alakú installáció a 2012-ben a Palais de Tokyoban bemutatott Očko-féle térelemhez hasonlóan egy hanginstallációt foglal magába, amely a fotókollázsok alapját is adó Psst! és Hush! hangutánzó szavakkal operálva alakul kakofón zenei kompozícióvá utalva azokra a szituációkra, amikor valakit csendre intünk vagy éppen szövetségesként magunkhoz hívunk.
Očko munkamódszere transzparens: anyagok, vagy téma után kutatva csendes és láthatatlan elemeket használ fel műveihez, amelyeket hallhatóvá és láthatóvá alakít poétikai, politikai és teoretikus gesztusok segítségével.