A hazai képzőművészetben az 1980-as évek vége óta vannak ismét erőteljesebben jelen a rajzos, illetve grafikai alapú művek. Jelen kiállítás előzménye a szombathelyi Irokéz Galériában 2009-ben megrendezett Papíralap – Rajzok és sokszorosított grafikák a nyolcvanas évek végétől napjainkig című tárlat, amely az elmúlt három évtized papír alapú művészetéről igyekezett átfogó képet nyújtani.
A szombathelyi történeti áttekintés után, ezúttal a papír alapú művészeten belül a rajzművészet főbb tendenciáira, aktuális jelenségeire kíván rámutatni a tárlat. A kiállításon szereplő valamennyi mű alapja a hagyományos rajzbeli vonal és pont.
Ugyanakkor mégsem klasszikus értelemben vett rajzkiállításról van szó: a hordozó és/vagy az eszközök megváltoztak, s a vonalakból, pontokból összeállt „rajzok” már nem papíron, hanem videomunkákban, fán, üvegen, filmen, falon, vagy éppen emberi testen, illetve szobor formájában jelennek meg.
A rajzolás új médiumokban-jelenséget kívánja megragadni a kiállítás, miközben azt vizsgálja, annak ellenére, hogy jelenleg új felületeket talált magának a vonalművészet, mégis milyen mértékben van jelen a klasszikus manuális rajzolás metódusa a hazai kortárs képzőművészetben?
Mindeközben pedig felmerülhet a kérdés: de mennyiben tekinthetők ezek a munkák rajzoknak? A kiállítás alapkérdése tehát: mi a rajz?
Bódi Kinga kurátor