Ötvös Zoltán művészete a tájkép különböző alakváltozásai között pulzál. Mindebben soha nem játszik szerepet a külső elvárás, a külső megfelelés vágya. Tájképe lehet az akvarell finom technikai lehetőségei mentén megfogalmazott, érzelem-gazdag impresszió, lehet a táj struktúráját követő, azt újraépítő, a festő habitusát magán hordozó festmény, lehet speciálisabb, összegző, elemző, hozzáadó táj- és létélmény, de lehet a tájat teljesen absztraháló vízió és a szimbolikus tartalmak kibontásának terepe. Mindezekben megengedőek lehetünk, abban viszont nem, hogy Ötvös számára a festészeti munka, a művészi feladat, a képalkotás öröme a teljesség-keresését szolgálja. Otthont a létben.
Hemrik László