Az erdő-sorozat után most figurális alkotásokkal találkozunk, amelyekben a természeti, környezeti problémát felváltották az emberi történetek. Most is a tematika része a változás és az alkalmazkodás, de az új képeken mindez emberi sorsokban jelenik meg.
A beszédes cím nemcsak a tematikáról árulkodik, hanem egy festői kép is egyben. Narratív előadásmóddal és a Csekére oly jellemző tiszta festőiséggel avatja be a nézőt emberi sorsokba, történetekbe. Az egyes jelenetek a bevándorlók helyzetét, létérzését tematizálják.
Az egy téma mentén született alkotásokhoz vázlat gyanánt fotókat használt a művész, ugyanakkor a fotórealizmus idegen e munkáktól. Ezért e műveken nem csak azt vesszük szemügyre, amit ábrázolnak, hanem azt is, ahogyan ábrázolnak.
Az ecsetkezelés pasztózus, az anyaghasználat vastag. A realista képek elvonatkoztatott gesztusokból épülnek fel. Cseke a fotók élességét elmosva, érzéki festésmóddal a részleteket olykor az absztrakcióig sematizálja.
Különböző perspektívákból egy-egy kiragadott jelenet ábrázolja az otthonukat hátrahagyó kelet-európai munkavállalókat, mint például az éjjeliőrt kutyájával, a hólapátolókat, vagy egy kisfiút idegenben.