Retroaktív

Kőnig Frigyes létrehozott egy tudományos gyűjteményt. A gyűjtemény alapja az átjárhatóság és az őszinte érdeklődés, továbbá a művészet(történet) mint szabad asszociációs kelléktár. Így lehetséges, hogy egymás mellé kerülhetnek mozdulattopográfiák, törékeny szerkezetű tarisznyarákok, a barokk illuzionizmus és az emberi test devianciáinak szívszorító dokumentumai. Kőnig festészetében és grafikáiban érezhető az az alkotói magatartás, ami a titkos lényeget kutatva csak a művészet teljességére irányulhat („a mindenséggel mérd magad”), ezért bármikor bármi kiemelhető, átírható, kihagyható ebből a nagy sorozatból. Úgy parafrazál korábbi stíluskorszakokat, hogy közben a művész lehetséges, ma vállalható attitűdjét is érinti. Művészetének tanulsága, hogy az idő nem elválasztja a dolgokat, hanem érdemessé teszi arra, hogy foglalkozzunk velük. Az átjárás szabad, az elidegenedés nem sorsszerű, a megértés feltétele a figyelem.

A kiállítás összefoglaló jellegű bemutatója a művész eddigi munkásságának. A 80-as években induló tér-idő-perspektívakutatások egyre bonyolultabb kompozíciókhoz vezettek a 90-es évek derekán, eljutva a Fürdőzők-sorozatig. Az Eszter, a Quodlibet, az Irodalmi arcképek, a Gyermekkori monumentumok sorozatainak reprezentáns darabjai köz- és magángyűjteményekből kerülnek a kiállításba. Grafikai lapok (az Orbis pictus könyvből, a Bolondok litográfiák), a Művészkönyv, Budapest erődítési térképe egészítik ki a festészeti anyagot. Együtt a tudományos gyűjtemény.