Installációi a legkülönfélébb hangrögzítési eszközök felhasználásával készülnek – a művész orsós magnót, walkmant, hangszalagot, fülhallgatókat használ. Analóg módon előállított zajokat párosít a rá jellemző egyszerű eszközökből összeállított tárgyakhoz, amelyek közül nem egy interaktivitásra késztet, azaz a néző érintését vagy játékát igényli.
Várnai pályája kezdete óta kísérletezik zenével, maga is „szerző”. Előadóként napjaink elektronikus zenei irányzatainak hatása alatt tört ütemekkel, ambient zajszövetekkel kísérletezik, improvizál. Műveit sokszor felhasználja videóiban és adja elő kiállítási környezetben.
A tárlat összefoglaló jellegű, a művész és a néző számára is az áttekintés és a meditáció lehetőségét adja. Bár a zene és a hang rögzítése az analóg eljárásoktól a digitális irányába mozdult el az utóbbi évtizedekben, ez mit sem változtatott kíváncsiságunkon az érdekes vagy érzelmeket kiváltó hangsorokkal szemben.
E kiállítás alapján a zajt a művek részeként ismerjük fel, de megértjük, hogy a hallott információk nemcsak a kiállításon, de kint az utcán is fontos részét képezik környezetünknek, életünknek.