Haász István jellegzetesen közép-európai művész, ennek minden előnyével
és hátrányával. A magyar műtörténeti kapcsolódási
vonatkozások teljesen egyértelműek, hiszen a konstruktívizmus a XX. századi magyar
avantgárd leglényegesebb, meghatározó iránya volt a múlt század tízes
és húszas éveitől kezdve, vissza-visszatérő hullámokban az egész században.
A kiindulópont természetesen Kassák Lajos volt, vagy elég csak a Bauhauson át
egészen Moholy-Nagy Lászlóig ívelő vonalra gondolni. Ez a tradíció
újraéledt Magyarországon a hatvanas években, és igen következetesen komoly szerepet já
tszott a hetvenes években egyre markánsabban jelenlévő neoavantgárd
művészetében. Az idős Kassák művészete, Korniss Dezső 70-es évekbeli geometrikus
művei, valamint Bak Imre, Fajó János és Nádler István ugyancsak geometrikus absztrakt
művészeti periódusa az, ami közvetlen megelőzte Haász István munkásságát és tette egy műtörténeti folyamat részesévé.Hasonló
folyamatok Közép-Európában mindenütt tettenérhetőek, mint ahogy ezt a kilencvenes
évek elején a „Reduktivizmus, Absztrakció Lengyelországban, Csehszlovákiában,
Magyarországon 1950–1980" című bécsi kiállításon a Museum Moderner
Kunst összefoglalta. Haász munkássága könnyedén rokonítható Henryk
Stazewski relief felfogásával, vagy a cseh Stanislav Kolibal doboz-objektjeinek tárgyi világával.
Nyilvánvaló, hogy a még tágabb, egyetemes művészeti vonatkozások, mint a hard
edge, svájci konkrét művészi törekvések, vagy a shaped canvas, colour-field painting is
szerepet játszanak Haász művészetének körülhatárolásában.
Fitz Péter