Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I ’m Back

2022. szeptember 9. – szeptember 23.
MegnyitóOpening: 2022. szeptember 8. 19:00

A Deák Erika Galéria örömmel mutatja be szezonnyitó eseményét, Gáldi Vinkó Andrea Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I ’m Back című fotósorozatának pop-up kiállítását. A kiállítás megnyitója egyben a londoni Trolley Books kiadásában megjelent azonos című könyv bemutatója is.

Gáldi Vinkó Andi nemzetközileg is elismert fotóművész, művei az őszinte, intim érzelmek vizuális megnyilvánulásai. Az alkotás folyamatában mindig személyes narratívák mentén indul el, műveiben a művészet és az élet szétválaszthatatlanságát mutatja meg.

A nemzetközi sajtót is bejárt, a 2009 – 2014 között készült Paradisco című sorozata is saját életének lenyomata: a kortársai által tapasztalt egzisztenciális nyugtalanság és öröm kettősségét örökítette meg vele.

A 2015 nyarán készült Borders című sorozatában, amelyben a bizonytalan sorsú menekült családok határátlépésének pillanatait és körülményeit örökítette meg, ismét a felszín alatti mély, emberi érzelmeket mutatta meg.

Legújabb sorozata az anyaság témáját járja körbe, saját és közvetlen környezetét dokumentálja, és ezzel egyidőben érzékletesen reflektál a legégetőbb társadalmi kérdésekre. A Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I ’m Back című sorozatának célja megmutatni az anyaság, és az azzal járó lelki változások magaslatait és mélységeit azok lecsupaszított, igaz mivoltában.

Charlotte Jansen így ír Gáldi Vinkó Andi sorozatáról: „Szóval hová megyünk, ha eltűnünk ebbe a ködben… az anyaság ködébe? Eltűnésként megfogalmazni, ahogyan azt Gáldi Vinkó Andi a rá jellemző fanyar szellemességgel teszi, ironikus – amikor valójában egy egész univerzummá válunk, a legjelentősebb, legalapvetőbb és legmegingathatatlanabb módon jelenünk meg egy másik ember számára, testünket táplálékká, menedékké és vigasztalássá változtatva. Amit érzek, ha Andi négy egymásba fonódó élet hat évének felhalmozását nézem, hullámokban dokumentálva az absztrakciótól a gömbölyded, puffadt, szivárgó realizmusig, rugalmas szépséggel és cukros szentimentalizmus nélkül, az a jelenlét, nem a hiány.”