StillLife

Schneemeier Andrea azon hazai fiatal művészgeneráció képviselője, akik mondanivalójukat az új technikai médiumok felhasználásával fogalmazzák meg. A videoinstallációtól a hanginstallációig többféle műfajban alkot, számos helyspecifikus munkát készít. Az önreflexivitás, a nőiség tudatos és a hagyományos kliséket mellőző értelmezése, valamint a néző pozíciójának, elsősorban passzivitásának kritikája és felelősségének kérdése több munkájában tematizálódik.

StillLife című kiállítása játék a szimulációval és a realitással egy furcsán idegen, de mégis valószerű térben, ahol a látogató a virtuális és a reális határmezsgyéjén lépkedve aktivitás és passzivitás játékterét alakítja ki maga körül. Az installáció terét egyfajta élő mechanizmusként, szenzitív térként értelmezve, jelenléte (és mozgása) hatást gyakorol a virtuális tér – a kivetített videofilm – eseményeire. Az ok-okozati viszonyrendszer azonban korántsem evidens rögtön, időbe telik, amíg a látogató saját jelenlétének – általa legalábbis – szándékolatlan destruktív erejét tudatosítja. A galéria terébe érkezve egy szobába jutunk és nem is csupán a vetített képek által. A térbeli elemekre vetülő videón valódi események történnek, előre meghatározott módon, de a látogató helyzetének, mozgásának következményeként. Valahányszor ugyanis megmozdul, a szobában is történik valami váratlan. Az események – a szó szoros értelmében vett – destruktív és ugyanakkor determinált jellege tudatosítja a jelenlét „felelősségét”, valamint kérdésként fogalmazza újra – a médiaművészet kapcsán (is) egyre zavarosabban és reflektálatlanul használt – interaktivitás fogalmát.