A Szabadon című grafikai ciklus, mint ahogy a művész sajátos filozófiai rendszerében eddig is megfigyelhettük, folyamatosan visszautal korábbi aspektusaira, ugyanakkor túlmutat rajtuk. 2018-ban készítette el Esterházy Péter (2016?) Hét utolsó szó című kötetéhez az írásmű vizuális megfogalmazását. A Haydn darab és a szöveg együtt korábban is elemi hatást tett rá, s ekkor az inspirációk készítése közben ismerte fel benne a saját törekvéseinek magját.
A Passiótörténet egyik lényegi eseménye, „valahol az ötödik és a hatodik stáció között”, a földi kötöttségek, vagyis a valóság horizontális irányú, kavargó világától való szabadulás. Ennek a szférának az elhagyását Nádler esetében meditáció segíti, és az ecsetek vertikális mozgása pedig a transzcendencia elérése felé mutat. A függőleges gesztusok így megjelenítik az áhított állapot, amelyben a fehér papír szimbolizálta üres térben, a művész szabaddá válik és a festés során képes lesz a festékanyagot a „közép” territóriumában tartani.
„A közép a harmónia, ami az ellentétes erőket egyesítő szándékkal oldja. A közép nem más, mint a lélek harmóniája, az a ritka pillanat, mikor az ego nem figyel, nem akar. Mindig ennek a középnek valamelyik ellentétes oldalán áll az ember. Egész pályám e két oldal ismeretéről, feldolgozásáról szól.” (Nádler István)
A most bemutatott lapokon a művész a fent és a lent birodalmát egyesíti. A művész ecsetjének mozgását követve a különbözőképpen viselkedő matéria sűrűn felfelé törekszik, spirálszerűen örvénylik, kereszt alakban fröccsen, majd eltűnik. A meditációt követő munka közben, a fekete energianyalábként szabadon áramló gesztus jelöli ki a haladás irányát, a szellemi utat a végtelen felé.