A szépség és a szörnyeteg mítosz egészen az ókorig tekint vissza, ahol a ligetek képzeletben a bennük futkározó és évődő szatírokkal és nimfákkal népesültek be. Egy rajzon és egy rokokó palotában készült önarckép háttérének falképén fel is tűnik ez a félig állat, félig ember kulcsfigura, aki leválaszthatatlan ellentétpárjaként egészíti ki a szépségként idealizált nőt.
Az idillikus jelenetekben a gyönyörű fiatal nők mellett mindenhol feltűnik egy-egy szimbólumként odahelyezett állatalak, tigris, ló, vagy éppen maga King Kong egy korai rémfilmből.
A festmények és rajzok ezúttal is mediális merítések, saját és talált fotók, családtagok és színésznők képmásai. A vágyott szépség ábrázolása távolságot teremt a néző és az ábrázolt között, így válnak Szépfalvi festményei a jelenkori kép-kritikai diskurzus részévé.