A 90-es évek rendszerváltása a Magyar Képzőművészeti Főiskola szellemiségében is fontos fordulópontot jelentett. A művészeti oktatásban bekövetkezett változások hatására újító művésztanárok (Beke László, Maurer Dóra, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Klimó Károly, Peternák Miklós, Sugár János) kerültek az intézménybe.
„A Főiskolán a rendszerváltásig 19. századi pedagógiai elvek szerint folyt a művészképzés – ehhez viszonyulva fogalmazta meg álláspontját Károlyi is, amikor meghirdette saját kurzusát. Újragondolta az akadémiai modellben alapvető mester-tanítvány viszonyt: harmincnyolc évesen saját szerepkörének dekonstruálásával indította a festészet analízisére épülő, dialogikus módszerekkel operáló, nagy hatású oktatói gyakorlatát. Ennek köszönhetően a Képző falai között zajló kurzuson „végre nem a »miként fessünk« kérdéséről volt szó, hanem arról, mit jelent a festészet.”
A művészetpedagógiát fontosnak tartó Károlyi Zsigmond felismerte a magyar művészeti felsőoktatás korszerűtlenségét, ezért a főiskolán még érvényben lévő 19. században kialakult oktatási elvekkel ellentétben, Ad Reinhard gondolatát idézve, a monokróm / radikális festészetet tekintette az új, akadémiai gondolkodás alapjának. Pedagógiai munkáját összekapcsolva — a saját magát és régi tanítványát, Ősz Gábort foglalkoztató művészeti kérdésekből kiindulva — monokróm festészeti kurzust indított.
A Tabula Rasa című kiállítás a művészettörténetírásban legendásnak nevezett monokróm festőosztály egykori és mai történetével foglakozik. A Művészetek Háza Veszprém két kiállítóterében (Modern Képtár – Vass Gyűjtemény, Csikász Galéria) az osztály tanárainak — Károlyi Zsigmond, Bernát András, Gál András — és a kurzusokat látogató hallgatók közül Erdélyi Gábor, Gálik András, Havas Bálint, Káldi Kata, Szabó Dezső válogatott alkotásai kerülnek bemutatásra.