Stephanie Winter bécsi képzőművész és filmrendező első budapesti egyéni kiállítása, a Tentacular Thinking [Tapogatózó gondolkodás] alkalmából sokrétű rituális térré alakul a Liget Galéria.
A kiállítás címét a feminista gondolkodó, Donna Haraway Staying with the Trouble: Making Kin in the Chthulucene (2016) című, kulcsfontosságú könyvének második fejezetéből kölcsönözve Winter a „tentakuláris” vagyis csápszerű, tapogatózó gondolkodást képletesen és szó szerint is alkalmazza munkáiban.
A galéria mennyezetéről érzékelésre, fogásra és táplálkozásra szolgáló csápok lógnak, emlékeztetőül az ember és a Föld más élőlényei közötti összekuszálódott kapcsolatokra. A tentakuláris kapcsolódásokon keresztül Haraway radikális, új szövetségeket indítványoz, hangsúlyozva a történetmesélés erejét mint a “gondoskodás és gondolkodás gyakorlatát.”
Winter elsődleges művészi módszere a feminista spekulatív fabuláció, a valós és fiktív elemek összemosása. Immerzív installációja értelmezhető barlangként – Platón barlanghasonlatára hivatkozva – vagy akár anyaméhként. Olyan környezetet teremt, ahol megtanulhatjuk újból és újszerűen elmesélni a történeteinket és az ökológiai válság tükrében újraértékelni történelmünket. Haraway úgy fogalmaz: Az ember (human) mint föld (humusz) felfogásban lenne potenciál, ha képesek lennénk felaprítani és darabokra szedni az ember mint Homo elvét, egy önkényes és bolygópuszító vezető oszladozó projektjét.
Winter fotóit és videómunkáit egy több nézőpontú narratíva vezérli, amelyben a művész különböző fiktív és valódi karakterekként ölt alakot. The Neanderthal (2022) című önarcképén a művész egy ezüst csontot vizslató neandervölgyi nőként jeleníti meg magát, idézve Ursula K. Le Guin 1986-os “The Carrier Bag Theory of Fiction” című esszéjét, amelyben Le Guin olyan perspektívaváltást proponál, miszerint a tarisznya elsőbbséget élvez a lineáris, progresszív, techno-heroikus történelemírás által dicsőített szúrófegyverrel szemben. Írásában az edény vagy tároló nyújtotta befogadás kerül előtérbe, amely a táplálék és történetek összegyűjtését szolgálja, szimbolizálva a közösség értékeit.
Winter immerzív térinstallációja a kiállítás időszaka alatt a közösségépítés, a gyűjtögetés, a közös étkezés, a tudásátadás és a történetmesélés rituális helyszínévé válik. A kiállítás workshopokkal és Stephanie Winter legújabb The Earth is a Glowing Pudding című publikációjának bemutatójával egészül ki, amelyben megjelennek Winter művészeti kutatásaihoz kapcsolódó szócikkek és szakmai beszélgetések, valamint a művész performanszait, installációit és filmjeit rögzítő vizuális dokumentációk.