Munkálkodó háztulajdonosokat látunk, a férfiak fát vágnak, fúrnak, fűrészelnek, locsolnak – de hétköznapinak látszó tevékenységük mégsem kockázatmentes. Sem nekik, sem a környezetükben lakóknak.
Bár munkájuk hasznos, a szomszédnak mégis leginkább idegesítő a fűnyíró egész napos durrogása, aminél csak a délutáni sziesztába belevisító lombvágó hangja kellemetlenebb.
Barakonyi a nyughatatlan férfi társadalmi jelenségét vizsgálja, leleplezi a pihenő és a pihenni nem tudó férfiakat, és sajátos lencséjén keresztül mutatja meg a hétköznap banalitásai mögött húzódó különös, de mégis szerethető pillanatokat.
Képein most is az abszurditást, a groteszkbe hajló, nem egyértelmű helyzeteket keresi. Szeretne megzavarni, bizonytalanná tenni abban, hogy pontosan mit is látunk, mi is az, ami előttünk van.
Témája most is keresetlenül hétköznapi, de a kompozíciók pontos és klasszikus szerkezete közti feszültség biztosíthat minket arról, hogy nem véletlenül látjuk, amit látunk.
Képeit analóg technikával készíti, középformátumú fényképezőgéppel, ragaszkodik a természetes színekhez és a direkt vakus megvilágításhoz.