A földre fektetett, nagyméretű, festett, Kőképekről Nagy Kriszta néz ránk. A portrépárok egyike nyitott szemű, szuggesztív kék tekintetű, az élet(?), a másik, – teljesen azonos kép – csukott szemű. Eldönthetetlen, hogy az álom vagy a halál fogta le a lélek kettészelt lentikularitásának tekintetét.
Tetsz-élet, tetsz-halál. A földön fekvő kőképek sebesültek, a tiszta, feketevonalas ecsetrajzot csepegtetett festékfoltok, vörös, véres(?) ecsetvonások dolgozzák tovább.
A falakon a 2008-2009-ben készült Sebes képek sorozata. A félakt önportrék kifinomult rajza mára már megszokott helyzeteket mutat, de hol magán a női testen, hol a háttér vásznán látjuk a varrott sebeket, kvázi műtéti hegeket; flitter szegecseket egyszerre dísztő és roncsoló szerepben.