Tiltás és Tűrés

10 évvel az 1956-os forradalom után, mely idő alatt a kortárs művészet nyilvánossága a sztálinista időszakéra süllyedt vissza Magyarországon, a fiatal képzőművészek ma is létező, önálló szervezete, a Stúdió úgy döntött, kiállítja mindazokat a műveket, amik fiatalok műtermeiben készültek, állami zsűri nélkül. Ez a példátlan esemény, mely az Ernst Múzeumban zajlott, megelőzve az ismert, ún. Iparterv-kiállításokat, felforgatta a művészeti életet. Következményei hosszú időre szólók lettek. Az 1957-es Tavaszi Tárlat óta ekkor kapott először nyilvánosságot a művészi alkotómunka sokfélesége. Nyomában óriási hírlapi és szakmai vita bontakozott ki.

A következő évben megkísérelték megismételni a zsűrimentes kiállítást, ám a már berendezett tárlaton alapos ritkítást végzett a Képző- és Iparművészeti Lektorátus. Szervezeti bomlás, tudatos félreállítások, politikai-ideológiai harc következtek, ám a két kiállítás visszavonhatatlanul megnyitotta a művészet szabaddá válásának útját. Jelen kiállításon a még fellelhető művekkel – többek között: Bak Imre, Deim Pál, Fajó János, Gyémánt László, Karátson Gábor, Keserü Ilona, Klimó Károly, Lakner László, Melocco Miklós, Paizs László, Sváby Lajos munkáival – rekonstruáljuk az 1966-os tárlatot, illetve az 1967-ben kizsűrizett, ezért együtt soha be nem mutatott művek együttesét.

A kiállításhoz kapcsolódó múzeumi beszélgetéseken, előadásokon és vetítéseken az események felidézése mellett a hatvanas évek kultúrpolitikájáról és kulturális életéről, valamint a Stúdió jelenlegi szerepéről és feladatairól lesz szó. Az Ernst Múzeum könyvtárában október 15-én nyíló kamarakiállításon Haris László 1956-ban – gyermekkorában – készített fotóit tekinthetik meg az érdeklődők.