Tűzszünetben

Délutáni beszélgetés ostrom alatt.

– Az egész dolog alaphangulata lehetne olyan, mintha egy békés domboldalon a völgybe lenézve háborús jelenet látszódna, de a helyzet lényegéhez ez nem tartozik hozzá, – az a domboldalon napozó pár passzivitása volna, ahogy szerelmesen elvakulnak a naptól. – vetette fel Miklós

– De nem csak társas formában lehet ezt elképzelni. Belefér a levelek, bogarak spontán megfigyelése is, vagy az erdőben szarás, és mindenféle érzéki, a lét élményéhez valóban kötődő jelenség élvezete egyfajta elkülönült, gyermeki biztonságban. – vágta rá Imre

– A Háború és békében van egy jelenet ami szerintem ide kapcsolódik, ahol az egyik karakter egy ütéstől elájul a csatatéren, majd sebesülten arra eszmél, hogy a földön hanyadt fekve az eget bámulja. Ennek a röpke élménynek aztán egy csomó lelki és világnézeti folyománya bomlik ki hosszasan… – fűzte hozzá Júlia

-Van az a klasszikus jelenség is, amit legjobban az első világháború elhúzódó harcainak lövészárki életét élő katonáktól ismerünk: olyan céltalan időmúlató tevékenységként jelenik meg, mint a fabrikálás, ördöglakatok és más abszurd tárgyak készítése, vagy sajátos rituálék kialakulása és terjedése szűkös, de ráérős körülmények között. – zárta le a beszélgetést Endre, amikor megindultak a csapataik.