(Új szerzemények a Paksi Képtár gyűjteményében)

Tót Endre művészete a pillanat fontosságát fejezi ki, természetes hát az évek találkozásánál fontolóra venni műveit. Munkája filozófiai teljesítmény: kijelentések sorozata, amelyek az idő teljességében aktiválódnak.

A régi gondolkodók az idő és az üresség fogalmait tisztán látták. A világ és az emberi tapasztalat idő és tér kettos fogalompárjának dialektikus struktúrája körül alakult. Az idő formázza a struktúra egyik párosát. A pár egyik fele az eredendő, időtlen idő, a teremtés ideje, amely sohasem mért és sohasem mérhető. A másik fele az emberi tapasztalat strukturált ideje.

Az első egy örök, strukturálatlan pillanat, amely folyamként létezik, a második lemért ütemek sorozata, másodpercek és percek, órák és napok, amelyek egymás után pulzálnak, hogy az emberi történelem hónapjaivá, éveivé és évezredeivé váljanak.