Újra együtt

Albert Katalin a lehetetlent űzte művészetében: meglévő képeket, műveket gondolt tovább képi eszközökkel, sajátos, egészen egyedi, Passe-p Art-nak nevezett módszerével. A női kéz utánozhatatlan érintése volt minden képen az ő munkája, fantázia és szeretetének tüze éltette a legváltozatosabb anyagokkal fölöltöztetett képeket, amelyek így az „ő képei” is lettek. Ahogyan a vers a versmondóé volt és maradt mindenkor.

Ganczaugh Miklós vallási ihletettségű festészete folyamatos elmélyülés Istenben. Ezt az elmélyülést ő művészetként, élete egyetlen lehetőségeként élte meg. Festészetének központi témája a szenvedés. A megjelenített átélés közvetlensége és végletessége mindig magával ragadja a szemlélőt.

Legjobb művein megképződik a keresztény hit csodája: a szenvedésből feltámadás következik. Van értelme a szenvedésnek, ha elfogadjuk és van feltámadás is. Festészete ezért ilyen mélyen tragikus, ezért kíván nem mindennapi lelki erőfeszítést a nézőtől: fogadja el az Isten által neki kiszabott szenvedést, mert az nem büntetés, hanem megváltás.