“Smile somewhere here” – ez az angol felirat áll Tót Endre legújabb, az acb Plusban látható kiállításának 1999-es festményén, amely nem más mint ironikus önportré és -hivatkozás az alkotó 1972-es konceptuális Mona Lisa-parafrázisára.
Mindez találó összefoglalása az acb Galéria legújabb, ezúttal Tót Endre hetvenes években megrajzolt, mail art formájában terjesztett, majd a kilencvenes években megfestett konceptuális festményeiből merítő válogatásának. A hatvanas években festőművészként induló Tót Endre 1970-ben felhagyott a festészettel és a mail art-on keresztül bekapcsolódott a konceptuális és fluxus művészeti mozgalmak nemzetközi vérgkeringésébe.
Az alkotó egészen 1978-as nyugati emigrációjáig kénytelen volt elsősorban ideákban, happeningekben, különféle köztéri és intézményi intervenciókban gondolkodni. A most látható nagyméretű táblaképek voltaképp a hetvenes évek konceptuális alkotásainak manifesztációiként és a többszörösen rétegzett életművön belüli korszakok közötti belső dialógust megteremtő “vizualizációkként” is értelmezhetőek. Éppen ezért több mű esetében is két évszám (például: 1975/1993) jelzi, mikor készült az eredeti mail art munka, majd annak festett verziója.
Az acb Galériában látható kiállítás fókuszában Andy Warhol Elvis című művének Tót Endre-féle parafrázisa szerepel, amellyel átellenben saját, korábban már számtalan formában elkészített ikonikus önarcképe látható. A két művet, illetve a kiállítás több további darabját köti össze az a felületükre festékhengerrel felvitt absztrakt ornamentika, mely az alkotó kézjegyeként a festészet deheroizálására irányuló törekvésként is értelmezhető.
A festészeti válogatás többi darabja is hasonlóan ironikus párbeszédet folytat a művésztörténet meghatározó alkotóival (Leonardo, Mondrian, Duchamp, Man Ray, Andy Warhol) és alkotásaikkal, a kilencvenes évekre szétmálló nagy ideológiai elbeszélésekkel, valamint az életmű más sorozataival (Zer0-művek, Blackout-festmények) is.