A most bemutatott sorozatomban az eseménytelennek tűnő térből indulok ki, amiben a lassan feltáruló változások, átalakulások egy életteli mozgást, illetve rezgést hoznak létre.
A képépítési folyamat egyik kulcsa a színek egymásra rétegződése, akár harminc-negyven rétegben is.
A türelmesen, hosszú időn át egymásra épülő ecsetmozgás az a rés, ahol kapcsolatba kerül a néző az emberi jelenléttel.
A maximális fókusz, amivel a kép készül, az időtlenségbe átcsúszó idő, amit a vászon előtt a kép alakításával töltök, adja azt az energia többletet, ami átsugárzik a kép nézőjére.
Mélyen átérzem és tisztelem Eszterházy Péter munkáját. „Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára, ezerkilencszáznyolcvanegy december tizedikétől nyolcvankettő március tizenötödikéig, kb. 250 óra alatt, egy 57×77-es rajzlapra lemásoltam az Iskola a határon-t. Így keletkezett ez a kép. E.P.”
A kiállításon bemutatott képek az utóbbi bő egy év során készültek. Mivel a napom legnagyobb részét három gyermekemmel töltöm, ezért egyszerre csak rövid órákban, szerzetesi türelemmel festettem őket.
Így születtek meg azok a képek, amik kvázi a színekről készült portrék, saját lételméleti kérdéseimre adott válaszkísérleteim.
Kontra Ágnes