Where We Meet

2025. január 30. – február 28.
MegnyitóOpening: 2025. január 29. 18:00
MegnyitjaRemarks by: Tayler Patrick

Az Einspach & Czapolai Fine Art Where We Meet című kiállítása a Londonban élő Nagy-Sándor András képzőművész legújabb alkotásaiból mutat be válogatást. A fiatal festő munkásságának egyik alaptémája annak a kérdésnek a feszegetése: „hol ér véget Ő, és hol kezdődik a másik (objektum vagy szubjektum)”.

Amerikai–magyar kettős állampolgárként, illetve londoni bevándorlóként kulcsfontosságú tényező számára a hibriditás, amely egyszerre vonatkoztatható az identitással kapcsolatban felmerülő konstellációkra, de még inkább arra, hogyan viszonyulunk egymáshoz és környezetünkhöz az eltérő — virtuális, valódi, közvetett, mesterséges és organikus — környezettípusokban. Legújabban a napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő mesterséges élet (cyborg), mesterséges intelligencia, valamint a tükör-neuronokkal kapcsolatos diskurzusok, illetve az olyan kutatási területek kötik le a figyelmét, mint az embodied sensmaking (megtestesült érzékelés).

Korábbi sorozatainál fontos referenciát jelentett számára a páncélok egyszerre a test törékenységét megóvó, illetve annak határait kiterjesztő világa. Páncélok iránti érdeklődése a történelmi vonatkozásokon túl más területekhez, így a valós és a fiktív katonai és sportegyenruhákhoz, valamint ünnepelt divattervezők ikonikus darabjaihoz is elvezették. E korszakának legfontosabb inspirációit – amelyekhez gyakran visszatért — Jacqueline West és Bob Morgan páncéltervei (Denis Villeneuve Dűne című 2022-es filmjének interpretációjában), valamint Thierry Mugler ikonikus Harley Davidson fűzője jelentették számára.

A testpáncélok szorosan kapcsolódnak ahhoz az emberi képességhez is, ahogyan természetes módon átvisszük tudatosságunkat a tárgyakra, például ruhákra (védő- és egyenruhákra stb.) és járművekre (autókra, hajókra, repülőgépekre), amikor testünk határait ezeken keresztül kiterjesztve más módon tapasztaljuk meg környezetünket. Nagy-Sándor számára ez a kitágított tudati mező és annak vizsgálata jelenti az egyik legfontosabb referenciát.

Festészetére szintén jellemző a hibriditás: egyszerre kötődik a figuratív festészet tradíciójához és az új absztrakció irányzatához. Ez teszi lehetővé számára, hogy olyan dialektikus kompozíciókat építsen, amelyeken az organikus formák a merev és strukturális profilokkal, az emberi a nem emberivel, az erős a gyengével, a robusztus pedig a lággyal és a törékennyel is képes összeolvadni. Előszeretettel használja azt a módszert, hogy a megfestett formák túlnyúlnak a vászon határain — azt sugallva, hogy a kompozíció csupán valamely nagy egész „eleme”, pillanatnyi együttállása.

Művein gyakran tűnnek fel többfejű lények, továbbá androgün karakterek és identitások között lebegő szexuális utalások, illetve olyan népmesefigurák, mint a fiatal herceg, a fiatal pásztor, többfejű fenevadak, sárkányok, királyok és hercegnők. Ám a hagyományos férfi és női attribútumok meghatározatlanul léteznek egymás mellett, absztrakt elemek, gesztusok és színek tartják össze őket. A magyar népmesék, a folklór vizuális öröksége és Jankovics Marcell hatása mellett további fontos inspirációt jelentenek számára a japán animék és mangák.

Egyik örök kedvence a néhai Kentaro Miura Berserkje, de nagy rajongója az olyan képregénysorozatoknak is, mint a Kevin O’Neill és Pat Mills által írt Marshall Law, amelyek egyes részei nagyon aprólékos grafikákon keresztül boncolgatják a hős-trópusokat. Az inspirációk mellett azonban sosem téveszti szem elől, hogy a festészetnek megvan a maga története, beágyazódik a saját hagyományába, ezért a más kontextusból származó szimbólumok is másképp működhetnek birodalmában, ahol a történetmesélésnek a jelek, rétegek, textúrák és színek az eszközei.

A Where We Meet című kiállítás anyagának készítésekor továbbra is a határterületek és a megtestesült érzékelés gondolata foglalkoztatta a művészt, ezúttal azonban nem a „kiterjesztett test tudatának” a vizsgálatát, hanem az organikus világ és a mechanikus elemek kapcsolódásának a lehetőségeit állította a középpontba. E tematika alapján olyan festői világ megépítésére törekedett, amelyben elképzelhetővé válik, hogy a gépies, illetve mesterségesen épített környezet összeforrjon a növényivel és az emberivel, és az így létrejött hibridek átvegyék alkotóik érzékszerveit és funkcióit.

Zsikla Mónika