Áfrány Gábor, Viktoria Binschtok, Sonja Braas, Elina Brotherus, James Casebere, Kyungwoo Chun, David Claerbout, Csontó Lajos, Csoszó Gabriella, Rineke Dijkstra, Desiree Dolron, Olafur Eliasson, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Esterházy Marcell, Fabricius Anna, Gerhes Gábor, John Goto, Gyenis Tibor, Hopp Halász Károly, Candida Höfer, Stephan Huber, Irwin, Kelemen Károly, Khoór Lilla, Koronczi Endre, Kovács Endre, László Gergely, Németh Hajnal, Ősz Gábor, João Penalva, Puklus Péter, Alexandra Ranner, Evelyn Richter, Thomas Ruff, Sarkantyu Illés, Szabó Benke Róbert, Szabó Dezső, Szacsva y Pál, Szász Lilla, Szegedy-Maszák Zoltán
Still
Fotográfia a múzeumban
2013. július 7. - október 20.
Megnyitó: 2013. július 6. 17:00
Kurátor: Perenyei Monika
Megnyitja: Perenyei Monika

flex
Perenyei Monika
Stillcsend, állókép, képkocka, és „még mindig”. A gazdag jelentéstartományú címmel nemzetközileg elismert képzőművészek munkáit mutatjuk be a MODEM második emeleti kiállítóterében. A nagyszabású tematikus tárlatra a hazai intézmények és magángyűjtemények mellett jelentős külföldi múzeumi gyűjteményekből (MUMOK, Bécs; Folkwang Museum, Essen) és galériákból érkezett a kiállítás anyaga.

A fotográfia múzeumi státusza az elmúlt három évtized során radikálisan megváltozott. A hetvenes évek végétől – Jeff Wall első lightboxaitól datálhatóan – óriási méretű, színes fotónagyítások jelentek meg a kiállítóterek falain, az addig csak festmények számára fenntartott helyeken. E léptékváltást a digitális technológia tette lehetővé. A méretezésükben újszerű, kivitelezésükben egyedi jegyekkel bíró fotografikus táblaképek mind nagyságukkal, mind tematikájukkal lehetővé teszik a figyelem elmélyülését. A kimerevített, óriási „képkockák”, film-stillek rávilágítanak a különböző médiumok (festészet, szobrászat, építészet, film) tanulságait és sajátosságait magába olvasztó fotografikus alkotói gyakorlatok összetettségére.

A kiállításon olyan táblaképek és mozgóképek láthatók, amelyek – azon túl, hogy fotografikus leképezés útján keletkeztek, vagyis fényképek a szó tág jelentésében – magára a fényképészeti eljárásra és az így keletkező képek kettős, dokumentáló és ábrázoló természetére irányítják a figyelmet. Vagyis a múzeumi kiállítótér ez esetben nem egyszerűen fényképeknek ad teret, hanem olyan munkáknak, amelyek a szintén fotóalapú média, a mindennapi vizuális környezetünk háttere előtt kísérlik meg feltárni és szétszálazni a vizuális reprezentáció sokszor magától értetődőnek vélt ismérveit és hatásait. Tudatosítják a fényképalapú képpel együtt járó elvárásainkat, szokásainkat és illúzióinkat.

A bemutatott munkák egy része (mintegy kiterjesztve a médium elemzését) a fényképezésben rejlő közösségi lehetőségek kibontására helyezi a hangsúlyt: e fotóalapú munkák szereplői az adott képet létrehozó folyamatnak egyben aktív résztvevői is. Mindeközben a művek kapcsolatba lépnek a képzőművészeti világ tradicionális képtermésével, annak zsánereivel és szimbolikus témakörével. Továbbá a fotográfia nemcsak fényképek, fényképtárgyak formájában kerül be a múzeumi térbe: olyan fotómunkák is alakítják e kiállítás tűnődő befogadásra hangolt gondolatvilágát, amelyek művészeti múzeumokban, a hagyományosan képek őrzésére és bemutatására kialakított „szakrális” terekben készültek. Így maga a fényképezés (illetve a leképezés aktusa) ténylegesen bekerül a kiállítótérbe, s ezzel bevonja a nézőt az alkotói játékba.

A táblakép-fotográfiák átveszik a festészettől az emlékezés művészetének (Baudelaire) szerepét. Múzeumi megjelenésükkel a fotografikus táblaképek nem egyszerűen a képzőművészeti hagyomány emlékét őrzik és folytatják, hanem szembesítenek a modernitás ambivalens hozadékaival, illetve éppen elmúlóban lévő eredményeivel. A kiállítás megidézi a modernitás intézményrendszerét és annak kulturális gyakorlatait is. A válogatás egy olyan időélmény megteremtésére tesz kísérletet, amelyben a modernitás felpörgetett tempójú, cél- és termékorientált világának csendes kritikája is megszülethet.

Az illusztris művészlistán a magyar képzőművészek legjava szerepel, Szegedy-Maszák Zoltántól Fabricius Annán, Gyenis Tiboron és Ősz Gáboron át Szabó Dezsőig. A tizennyolc külföldi kortárs fotóművész illetve művészeti csoport közül talán Thomass Ruff neve csenghet a legismerősebben Magyarországon, hiszen néhány évvel ezelőtt retrospektív tárlaton mutatkozott be a Műcsarnokban. Mellette szintén a nagy hatású Düsseldorfi Iskola képviselője Candida Höfer, aki a gyűjtemények, archívumok, múzeumok sajátos megjelentője. A tárlat amerikai szereplője a New York-i James Casebere, aki asztalnyi méretű építészeti makettjeit fotózza a képi illúzió jegyében.

A Stillen a különleges térinstallációs kísérleteiről ismert Olafur Eliasson is szerepel. 2003-ban ő képviselte Dániát a Velencei Biennálén, ugyanebben az évben mutatta be vizes projektjét a londoni Tate Modern Turbina-halljában. A kiállításon a látogatók ízelítőt kaphatnak Rineke Dijkstra holland fotográfusnő híres, kamaszokat ábrázoló tengerparti fotóiból is, amelyek a portréábrázolás képi és pszichológiai tradícióit elevenítik fel. A kiállítótérben, egy speciális moziszobában a tárlat ideje alatt David Claerbout Shadow Piece című 31 perces filmje látható, amelyben hiába próbálnak bejutni az emberek egy modern épületbe, zárt ajtókat találnak.

A kiállítás látványos és elgondolkodtató képei egyben játékos könnyedséget sugároznak.