A szobrászat mibenlétét az határozza meg, hogy egy adott anyagból egy fizikai átalakítás révén milyen formát alakít ki a művész. Szabó Ádám felismerte, hogy ez a karakterisztikum nemcsak a művészetben figyelhető meg, hanem a természeti környezetben is, hiszen a földrajzi átalakító folyamatok is hasonló eredményt mutatnak, legyen az erózió, olvadás, lerakódás vagy más egyéb, formai elváltozást mutató jelenség.
A művész fikcióval való játéka épp ott kezdődik, ahol a fizika és kémia véget ér. Az alkotó megfigyelései révén a természet reakcióit szobrászati módszerként alkalmazza, de azt a humor, és az abszurd emberi kategóriáival értelmezi. Alkotásai olyan helyzeteket, állapotokat, folyamatokat mutatnak be, amelyek karakterükkel, átgondoltságukkal a természeten és a művészeten túlmutató kérdésekre utalnak.
Szabó Ádám hipotetikus videói, fotói és szobrai a szobrászati művet nem egy kifaragási folyamat végpontjának tekintik, hanem épp ellenkezőleg, a formák önmaguktól való felépülését állítják. Visszafelé levetített filmjei átalakulásokat rögzítenek, ahol a lepattintott kő a szobrot vastagítja, és nem soványítja, újabb famunkái pedig a plasztikai sebészet gyakorlatát, szépségről alkotott teóriáját teszik át a természet világába: faragványaival élő fák göcseit, csomóit cseréli ki hibátlan pótlásokra, gyümölcsök hibáit fedi el rávarrott foltokkal, amivel a szobrászat értelmét, hasznosságát és morális határait feszegeti.
Az Inda Galériában rendezett kiállítása válogatást mutat be az utóbbi évek munkáiból. Láthatjuk legújabb fa és gyümölcs szépítő akcióit, és a legutóbb a Jövő Házában is látott (ál)dokumentum filmjét egy élő anyagként burjánzó Mars kőzet (ál)tudományos vizsgálatának eredményeiről is.
Muladi Brigitta