Browser

Az utóbbi években a festészetet felújítani, felforgatni vágyó fiatal művészek gyakran merítenek inspirációt a napi gyakorlatból, a mindent behálózó internet használatából. Nevezhetjük „újmediálisnak” ezt a hozzáállást, de a végeredmény a kreativitásnak teret hagyó mechanikus tevékenységek ellenpontja. A művészeti tevékenységnek ilyen újradefiniálása figyelhető meg Szakál Éva eddigi munkáiban.

Korábban egymás mellé helyezett tájképekkel, kertrészletekkel kísérletezett, szétszedte, összerakta a látványt, annak elemeiből absztrakt, szinte minimalista növénykompozíciókat alkotott, amelyek geometrikus üres képterekkel váltakoztak, s most is a hiánnyal, a valóságos, helyesebben a digitális látvány hiányával foglalkozik.

Amellett, hogy képi mintákban visszacseng a 20. század nagy vizuális redukciója a hard edge, a color field, a színesztétika, a ritmusok, az ismétlődések, a szerialitás és a konceptualizmus analitikus elemzése, a fogalmakkal párosított „gyűjtések” azonban költői líraisággal lengik körül a műveket.

A festészet hagyományos technikáinak átmentése, a klasszikus műfaj továbbvitele aztán abba a hosszú történetbe is belehelyezi a munkákat, amit festészetnek nevezünk. Szakál Évánál a festészet, a kézjegy azonban úgy van jelen, hogy a végletekig fokozott precízió szinte láthatatlanná teszi azt. Ellenhatásait a technikával, a digitálissal, a tömegtermékkel úgy hangsúlyozza, hogy gépi pontossággal hajtja végre a kitűzött feladatot.

A legújabb, Browser című sorozatában képernyőfotókkal igyekszik rögzíteni azokat a „pillanatokat, amikor az internet gyenge jelerőssége miatt a keresőbe beírt téma képei homogén színmezőkre redukálva jelennek meg”. A képi információk helyett felbukkanó színes négyszögeket aztán néhány általános, a létünket meghatározó fogalom mentén jelenítette meg, mint a most, a rutin, a semmi, a komfort, a rend, az idő.

Muladi Brigitta