A céltalan városi séta a modern, kapitalista városok létrejöttéhez, illetve annak a társadalmi rétegnek, a megszületéséhez kötődik, amely jólétben él, és van ideje arra, hogy a városban cél nélkül, a sétálás öröméért kószáljon. A Három pont című kiállítás ezt a tapasztalatot tekinti kiindulópontnak, és rámutat arra, hogy hogyan válhat ma a kortárs városi tér a képzőművészeti reflexiók meghatározó táptalajává. A cím utal a három kiállító művész – Bori Om, Orbán György és Tulisz Hajnalka – eltérő nézőpontjára, másrészt lehet a tér körülhatárolásának az eszköze, illetve fogalmilag valaminek a folytatását is érzékeltetheti.
A városi kószáló figurája a 19. században Baudelaire költészetében született meg először reflexív formában. A modern nagyvárosi lét egyik kulcsalakjaként értelmezi az érzékeny, szemlélődő figurát. Később Walter Benjamin volt az, aki a tudományos diskurzusban, fogalmi szinten megalapozta a flâneur jelenségét, és radikálisan új kontextusba helyezte azzal, hogy az áruforgalom kritikája felől értelmezte. A jelenség az ipari forradalomhoz, valamint az ezzel együtt járó városi környezet átalakulásához köthető. Strukturális szempontból a város egy olyan környezetté változott, ahol ahogyan Benjamin jellemzi, minden megvehető és elfogyasztható, így mindenki potenciális fogyasztóvá válik.
Bár a baudelaire-i kószáló mítosza óta több mint 150 év telt el, és Walter Benjamin szövegei is több évtizeddel korábban születtek, a városi környezethez való viszonyunk és a benne működő dinamikák ma is releváns vizsgálódási terepet jelentenek. Frédéric Gros, kortárs francia filozófus A gyaloglás filozófiája című kötetében ezt a kérdést járja körül: hogyan és milyen környezetben sétál a mai ember? A kötet A városi kószáló című fejezete kifejezetten a városi környezetben tett séták tapasztalatára fókuszál. Különbséget tesz a bámészkodó és a flâneur között – míg a bámészkodó egy cél felé, de szaggatottan halad, megáll minden kirakat és látnivaló előtt, addig a flâneur figurája szemben áll ezzel a modernista attitűddel, felforgató elemként jelenik meg a városi környezetben. Nem siet, hiszen nem kell eljutnia sehová, és a tömeggel ellentétben nem fogyaszt. Gros szövegében így jellemzi a kószálót: „Ő maga egészen haszontalan, de nem passzív. Nem csinál semmit, de mindent becserkész, röptében örökíti meg az ütközéseket, találkozásokat, képeket.”
A Három pont című kiállítás Bori Om, Orbán György és Tulisz Hajnalka művészetéből mutat be olyan munkákat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a nagyvárosi léthez. A város ezeknek a műveknek az inspirációs forrása, játéktere és provokátora. Ugyanakkor minden esetben reflektálnak arra is, hogy a társadalom hogyan használja a városi tereket, hogyan alakítja azokat, és milyen viszonyt épít ki velük. A művek a városi séták megfigyeléseinek és egyéni tapasztalatainak kivonatai.
Tóth Boglárka