365 nap

A kiállítás középpontjában Jonas Mekas 365 Day Project című munkája áll, mely egymást követő filmek és videók sorozata naptár formába öltve. 2007. január 1-jétől kezdve egy egész éven át minden nap, ahogy a cím is sugallja, betekintést nyerhetett a nagy közönség (a művész barátai csakúgy, mint ismeretlenek) a különböző hosszúságú (egytől húsz percig terjedő), rövidfimekből felépülő kalendáriumba az interneten.

Naponta egy új filmmel egészültek ki a már feltöltöttek. Jonas Mekas munkáit Elle Burchill vágta. További támogatást nyújtott a művész számára Benn Northover, Pip Chodorov, Joseph Fusco és fia, Sebastian Mekas, együttműködve a Stendhal Galériával és agnes b.-vel. Ennek a csapatmunkának eredményeként mintegy 38 órányi mozgókép jött létre.

A kiállítás központi elképzelése a hétköznapi gyakorlat és az „élő művészet” bemutatása, amikor az élet mind egyéni, mind közösségi megtapasztalása a hypermédia kontextusába helyeződik, viszonylag új helyzetet teremtve ezzel a művész számára. A filmes napló műfaja régre visszanyúló és megszokott kifejezési mód. Jonas Mekas életének pillanatait (csakúgy, mint barátaiét) kezdetben írott formában, majd fotókkal, később pedig Bolex kamerával, illetve videó- és digitális kamerákkal rögzítette.

Ezek az évtizedek óta napjainkig összegyűjtött felvételek archívumként a 365 Day Project kiegészítő anyagát és egyben gazdagságát adják a folyamatban lévő projektek mellett. Az internet közvetítő eszközét választja Jonas Mekas, a New York-i underground filmes, olyan eszközt, mely azelőtt kevéssé volt ismert számára. A 365 Day Project on-line formája a „filmes efemerida” gondolatát valósítja meg: Jonas Mekas életének eseményeiről forgatott videóit mutatja be nap mint nap az interneten, napló és naptár formákat ötvözve. Így válnak a művész életének filmjei magán jellegűvé és egyben nyilvánossá.

Mekas 2006 vége körül kezdett internettel dolgozni a First 40, 40 rövidfilm sorozatának elkészítésével. Ez a tapasztalat segítette a 365 Day Project létrejöttét. Bár e két mű az interneten is elérhető volt, a First 40 művet installációként mutatták be a Stendhal Galériában és a PS1 Kortárs Művészeti Központban New Yorkban. A 365 Day Project 2007-es, eredetileg webes megjelenését követően installációként csak 2009-ben mutatták be 12 képernyőn — az év 12 hónapjának megfelelően, talapzatokon elhelyezve — a Galerie du jour agnes b.-ben, Párizsban.

A 2B Galériában a 12 képernyő nem szoborként megjelenő tv monitor, hanem a falakon elhelyezett lapos képernyő, amely a film anyagának linearitását követi. Minden egyes képernyő egy-egy pillanatot mutat be Jonas Mekas életéből és együttesen a művész életének átfogó krónikáját adják. A nézők tekintete az, amely a művész emlékezetének logikáját rekonstruálja: a idő logikáját (a kronológiát) és Jonas Mekas történetét. Az installációt a Sleepless Nights Stories (2011) és a First 40 (2006) című művek vetítése egészéti ki a galéria elsötétített termében.

Jonas Mekas filmjeinek kritikai megközelítése feltárja, hogy azok a hagyományos film és a médiaipar kérdései körül forognak költői hangvétellel, hűen az avantgárd filmkészítéshez. Családi és mindennapi jelenetekből csakúgy, mint történelmileg jelentős filmszalagokból építi fel személyes moziját. Jonas Mekas az „önírás” (Foucault után) intimitásából és az egyéni történetek összefüggéséből merít, melyek a mozinak köszönhetően közösségi tapasztalattá válnak.

A kiállítás tapasztalatai is kollektívak, mégis lehetővé teszik, hogy a látogató kiválassza azt, ami számára vonzó. Így a kiállítás szabadságot nyújt az életképek egy nem lineáris módon való megtekintésére, némiképp hasonlóan ahhoz, ahogy az ember az interneten böngészve, szörfözve egyes képeknél megáll, hogy megtekintse őket.