Az 1845-49-es ír burgonyaínség számos tébolyult építkezéshez vezetett. A korabeli társadalom által fenntartott laissez faire – nem jóléti állam – volt a polgári irányítás megfelelő formája. a jóléti állam elgondolása még egy évszázad távlatában volt, s akkoriban munka híján díjazni valakit, még ha az illető rászorulónak is minősült, rossz megoldásnak számított, ha a szükségben élőket hasznos munka elvégzésére bérelték volna fel, a működő munkásságot fosztották volna meg kereseti lehetőségétől. Így kezdtek építeni úgynevezett „éhinség tébolydákat”. Néhány példa az előbbi terminusra: utak a semmi közepén két, látszólag összefüggéstelen pont között; kulissza- és birtokhatár-falak; mocsári mólók; stb. /Howley, James. 1993. The follies and garden buildings of Ireland. New Haven, Yale University Press./
A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója – kommandó TNPU: 9. direkt demokratikus népszavazás /csak tizennyolc éven felülieknek/
+
Kiss Éva Emese – melankólikus
Caterina Lewis – szangvinikus
Loránt Anikó – flegmatikus
Nagy Kriszta – kolerikus