A gyűjtemény sok ezernyi, egységes szabvány szerinti, hadifoglyokról, őrökről és osztrák lakosokról készült arcképből áll, amelyeket „tudományos” célból gyűjtöttek össze és archiváltak. A mű azonban nem az egykorú dokumentumok történeti feldolgozása.
Célja inkább az, hogy egyfajta labirintus struktúrában megmutassa: hányféle képpen nézhetünk rá a másik emberre? Miként nézi, szemléli, érti félre vagy érti meg a mai néző ugyanazon képeket különféle – művészettörténeti, történeti, kortársművészeti, életrajzi vagy akár lélektani – kontextusokban?
A drámai erejű mű erkölcsi kérdésekkel, a történelmi emlékezet hiányaival és előítéletes reflexeink működésének felkavaró tapasztalataival szembesíti azt a nézőt, aki hajlandó olvasni ezeknek az embereknek a tekintetéből.