A Longtermhandstand bemutatja az „Egyszer a rádióban az álomfejtésről volt szó. Betelefonáltam, és azt kérdeztem, hogy lehet az, hogy amit én álmodok, az mindig bejön.”című nagyszabású életmű-kiállítást Omara (Oláh Mara,1945–2020) munkásságából, a huszadik és huszonegyedik század legmeghatározóbb magyarországi roma festőnőjének életművéből.
A galéria mindkét emeletételfoglaló kiállítás –a Longtermhandstand történetében először–Omara pályájának teljes ívét átfogó kulcsműveket és sorozatokat mutat be.1988-ban, negyvenhárom éves korában, anyja halálát követően Omara festeni kezdett. A művészet számára a gyógyulás, a traumafeldolgozás és az önmagával való szembenézés eszközévé vált.
Omara hivatalosan autodidakta volt, formális képzés nélkül dolgozott, mégis egyedi művészi nyelvezetet és képvilágot teremtett. Ennek forrásai elsősorban és következetesen saját élete és tapasztalatai voltak: az anyaság, a betegség, a szegénység, a rasszista erőszak és a mindennapos megélhetési küzdelem emlékei élénk, figuratív festményeiben öltöttek formát. 1992-től, miután egy szegedi kiállításon félreértelmezték egyik munkáját, kézzel írott feliratokat kezdett közvetlenül a képek felületére festeni: kijelentéseket, felháborodásokat, vallomásokat és szembesítéseket, hogy munkáit rajta kívül senki más ne magyarázhassa.
Képeiben a gyengéd, személyes vallomások és a heves politikai tiltakozás egyszerre vannak jelen.A kiállítás részeként többek között bemutatjuk Omara ikonikus, úgynevezett „kék képeit”: a kék különböző árnyalataiban festett, bensőséges hangvételű munkákat, amelyek egy, a lányáról látott álomból születtek, és a roma, valamint a női kisebbségi lét megrázkódtatásairól tanúskodnak.
Láthatók lesznek fontos politikai festményei is, amelyek olyan társadalmi kérdésekkel néznek szembe, mint a rendőri brutalitás, az intézményes rasszizmus és a lakhatási egyenlőtlenségek. A látogatók megtekinthetik performatív önportréit is, amelyeken hol odaadó anyaként, hol ünnepelt művészként, hol naiv festőként, hol ragyogó közéleti dívaként jelenik meg, valamint jellegzetes, 2010 és 2020 között szétvágott cigisdobozok belsejére és egyéb kartondarabokra készült miniatűr festményeit.
A kiállítás címe egy kérdés, amelyet Omara élő adásban, egy rádió álomfejtő műsorába telefonálva tett fel, és magában foglalja mind munkássága, mind élete profetikus jellegét: Omara nem csupán dokumentálta a valóságát, hanem teljes meggyőződéssel vallotta,hogy az megváltoztatható, és álmait szó szerint valósággá festette.