A projekt egyik kiindulópontja az a megfigyelés volt, hogy a helyi művészettörténet alig-alig említi a külföldi művészeket, ahogy általában figyelmen kívül hagyják őket a magyar művészetet bemutató, összefoglaló jellegű, vagy utazó kiállítások összeállításánál is.
Mindez annak ellenére van így, hogy az 1989-es változások óta Európából és a tengeren túlról művészek tucatjai költöztek Budapestre és vettek részt a város művészeti életében, mind művészi munkájukon, mind az általuk alapított új művészeti intézményeken keresztül, általában véve is nyitottabbá és nemzetközibbé téve a magyar kortárs művészetet.
Maja és Reuben Fowkes kurátorok, maguk is Budapesten élő külföldi művészettörténészek, elhatározták, hogy mélyebben beleássák magukat a kérdésbe, archívumi kutatásokat végeztek, a budapesti művészeti világ tagjaival készítettek interjúkat, illetve szerveztek egy nemzetközi konferenciát, ez év májusában a Ludwig Múzeumban, a külföldi kortárs művészek magyarországi tapasztalatairól.
A kurátori kutatás a Forradalmi dekadencia címet viselő kiállításban csúcsosodott ki, amelynek elsődleges célja vitát generálni a külföldi művészek budapesti jelenlétével és a művészeti színtéren betöltött szerepével kapcsolatban.
Az 1956-os felkelés forradalmi hagyományait vizsgáló A forradalom nem kerti party, illetve a 68 kortárs művészeti visszhangját tárgyaló Forradalom, szeretlek után ez a kiállítás a záró darabja a kurátorok kiállítás-trilógiájának, amely a jelenkori történelem forradalmi pillanataira reflektál.
A "forradalmi dekadencia" fogalma a hangsúlyt az egyének és az informális társasági élet szerepére helyezi a jelenkori történelem radikális társadalmi változásainak életre hívásában, a politikusok, a hírességek és a puritán gerillák forradalom-történetből jól ismert kasztjai helyett.
Az Óbuda félreeső dombjai közt álló egykori kolostorépületbe települt, egyben a fováros kortárs művészeti gyűjteményének is otthont adó Kiscelli Múzeum egyedi kiállítótere különösen alkalmas helyszín a Budapesten működő-működött külföldi művészek munkáinak bemutatására.
A kiállítást jórészt a legváltozatosabb médiákban készült, új projektek alkotják, tizennégy művésztol Skóciából, Brazíliából vagy Japánból és Moldáviából, akik mind hosszabb-rövidebb ideig Budapesten éltek az elmúlt húsz év során. A kiállítás a kortárs művészet új, "poszt-nacionális" kontextusában szeretné megvilágítani a külföldi művészek szerepét a magyar művészeti színtéren.