Kis magyar pornográfia

Huszonöt évvel ezelőtt megjelent egy irodalmi alkotás, amely rendkívül árnyalt és élvezetes leírást adott a kádárizmus évtizedeiről. Esterházy Péter Kis magyar pornográfia című műve sokak számára revelatív módon jelenítette meg a „létező szocializmus” abszurdnak ható mechanizmusait, keserveit és örömeit. A Rendszerről szólt, amelynek javíthatóságáról akkor már évtizedek óta gondolkodott a magyar értelmiség egy része. A Rendszerről, amelyet baráti körben mindenki szidalmazott, de amelynek végéről akkortájt kevesen mertek álmodozni. A könyv megjelenését követő öt év múlva végül a Rendszer megbukott.

Új rendszer jött létre. Pontosabban: az elmúlt húsz évet az új rendszer kialakulásának és megszilárdulásának időszakaként éltük meg. Ez alapvetően más, mint a régi – ám mechanizmusai néha ugyanúgy abszurdnak hatnak, mint az előző esetében. Egykori várakozásaink nem igazolódtak. Az új rendszer nem lett igazságosabb, az emberek nem lettek boldogabbak. De immár maguk dönthetnek, magunk dönthetünk a sorsunkról, mindennapjaink kereteit pedig a jog, s nem a politikai önkény jelöli ki. S az is szabadságunkban áll, hogy mindezt másképp gondoljuk. A másképpgondolkodás alkotmányos jog lett Magyarországon.

Az elmúlt húsz év, az új magyar demokrácia megteremtésének időszaka kusza és botrányosan durva volt. Mi történt ebben az országban? Mi történt ebben a rendszerben? Sokan sokféle választ adnak erre, s mintha egyre többen lennének olyanok, akik nem kívánnak szembesülni az ilyen és hasonló kérdésekkel. Nem biztos, hogy nincs igazuk.

Vajon lehetséges olyan válasz, amely semmibe veszi a kétosztatúság pártos logikáját, mégis sokak számára elfogadható? Ki tudja? Talán igen. Ha egyetlen igaz értelmezésben nem is bizakodhatunk, talán vannak érvényes, alternatív válaszok. Nem feltétlenül teoretikus elemzésekben – hanem például műalkotásokban. A kiállításon szereplő művek a rendszerváltás óta eltelt időszak meghatározó rendszer-specifikus jelenségeire reflektálnak.