Caspar David Friedrich szinte egy időben született az ipari forradalommal, amely 1840-ig tartó élete és munkássága alatt radikális társadalmi, gazdasági, technológiai és ökológiai változásokat hozott Európában.
Friedrich művészete részben ezeknek a folyamatoknak a romantika szellemében fogant kritikája, amely a természet autonómiáját, transzcendens erejét képviseli annak fokozódó kontrolljával, racionalizálásával és kizsákmányolásával szemben, ahogy az egyén szellemi-spirituális autonómiáját is a tömegtársadalom homogenizációja és a korai kapitalizmus elidegenítő működése ellenében.
Az ipari forradalom kétszázötven év alatt elvezetett napjaink ökológiai és társadalmi polikríziséig, amelyben Friedrich művészetének tétjei aktuálisabbnak hatnak, mint valaha. A kiállításban részt vevő művészek ennek megfelelően Friedrich munkásságának különféle témáin és motívumain keresztül reflektálnak a jelen kérdéseire: mi ma a tájkép műfajának státusza a táj válsága, ökológiai átalakulása, mesterségessé válása idején, miközben az utóbbi évek ökofilozófiai elméletei alapján a természeti létezőkre a romantikusokhoz hasonlóan ismét önálló nonhumán entitásként tekinthetünk?
Miképp van jelen, megváltozott formában a Wanderer, a friedrichi vándor (ideál)figurája a hazátlanul bolyongó menekültektől a természetbe és egy fenntartható életmódba, közösségbe való kivonulás romantikus programjának újjáéledéséig? Aktuális-e ismét a fenséges korábban kimerültnek ítélt esztétikai kategóriája, amikor globális szinten szembesülünk az emberi ágencia korlátozottságával, végességével és egy emberközpontúságot meghaladó életforma szükségességével?
A Goethe Intézet és az FKSE 2024-ben nyílt pályázatot hirdetett Caspar David Friedrich születésének 250. évfordulója alkalmából, a kiállítás a zsűri által legjobbnak ítélt pályaműveket mutatja be.
Az open callt elbíráló zsűritagok: Miriam Bruns, a budapesti Goethe Intézet vezetője; Laura Förster, művészettörténész, Hamburger Kunsthalle; Zemlényi-Kovács Barnabás, teoretikus, kritikus, független kurátor.